Egyesitett erejükkel még gyöngék is erősek.
Homérosz
ókori görög költő
Homérosz idézetei a hősiesség, a sors és az emberi küzdelmek időtlen világát idézik meg. Gondolatai epikus erővel és költői mélységgel világítanak rá az emberi természet és a becsület örök kérdéseire.
Hiszen ezt ad, amazt pedig elvon,
mit csak a lelkében kíván: mindent tud az isten.
Mert hisz a bátornak minden jobban sikerülhet,
bármibe fog, jőjjön bár más helyről e vidékre.
Más-más dolgokban lel más-más ember örömre.
Hisz az emberi élet olyan rövid úgyis,
és aki szívtelen és a ridegség tölti el, annak
csak gonoszat kívánnak mindig a földi halandók,
míg él, s holta után is csak szidalom szava éri:
ám ki nemeslelkű s eltölti egészen a jóság,
annak jó hírét viszik el vendégei széles
földön, a népek közt, s mindenki csak áldja, dicséri.
Ésszel még a favágó is több, mint csak erővel.
S ők ketten, miután szerelem gyönyörének örültek,
egymással váltott szavakon kedvükre derültek.
A végzet elől, azt mondom, senkise futhat,
sem hitvány, se nemes, miután megszülte az anyja.
Jaj, te bizony szép vagy,
de a szépségedhez eszed nincs.
És amilyen szót mondasz, olyant fogsz hallani is rá.
Hadd mondom ki, amit kebelemben sürget a lelkem!
Mert hisz az embernél a világon nincs nyomorultabb
mindama lény közt, mely lélegzik s mászik a földön.
Lányom, ugyan míly szó szökkent ki fogad keritésén?
Baráttól hasznos az intés.
Mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint amikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak
