A szépséget három dolog együttesen hozza létre: először is a teljesség, vagyis a tökély, s ezért ítélünk rútnak mindent, ami befejezetlen; azután a megfelelő arányosság, vagyis az összhang; végezetül pedig a világosság és a fény, s ez az oka annak, hogy a tiszta színű dolgokat szépnek mondjuk.
Szerencsére Gergő tette a dolgát a hajón, nem foglalkozott velem, így szabadon élvezhettem az esti Balaton látványát. Lenyűgözött, mint mindig. Ezt nem lehetett megszokni, az ember akármikor rászánja az időt, hogy kettesben maradjon a tóval, mindig ráébred a szépségére. Ez alól természetesen azok a szerencsés emberek sem kivételek, akik itt élnek.
A szépséget nem szabad sem szégyellni, sem büszkének lenni rá. Isten úgy kívánja, hogy leljünk örömünket benne.
Végre valaki, aki tudja, hogy a nőiesség sugárzik, nem pedig felöltözik.
Egy civilizáció legmagasabb szellemi rendjét a tökéletes szépség létrehozása teremti meg, és élteti. Mi már régóta nem vagyunk képesek e szépség beállítására, sőt élvezetére sem. Mert nem értjük.
A szomorúságban a dolgok egy fájdalmas szépségben jelennek meg. A szépség valamennyi formája közül a szomorúságból megszülető szépség áll a legközelebb hozzám. Nehéz lenne megmondani, hogy miért. Az örömben megjelenő szépség számomra szorosan összefügg a győzelemmel és a győztessel, én pedig sem a győzelemmel, sem a győztessel nem tudok mit kezdeni. A győzelmet tulajdonképpen nem is értem. A győztes nevetésének szépsége nekem nem mond semmit. Számomra minden győzelem szomorú.
A szépség nem elég versedben: hasson a szívre
és valamerre akarja, ragadja magával a nézőt.
Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.
Mindig is tudtam, hogy több vagyok az arcomnál és a testemnél. Így hát, mikor a külsőm kopni kezd, életemben először az emberek talán más tulajdonságaimra is felfigyelnek majd, olyanokra, amelyek szerintem sokkal érdekesebbek.
Lehetsz észbontó harminc évesen, elbűvölő negyven évesen, és ellenállhatatlan egész hátralevő életedben.
Ékítés, micsoda tudomány!
Szépség, micsoda fegyver!
Szerénység, micsoda elegancia!
Ami a görög szépségideált halhatatlanná teszi, az a leggyönyörűbb testi szépség, a ragyogó szellem és legnemesebb lélek csodálatos összhangja.
A szépség mindenható,
Csak a szépség szül teljességet.
A holló csak nappal száll,
A bagoly csak éjjel száll,
De éjjel és nappal szárnyal a hattyú.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával:
nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s
az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
Ifjúságnak szépség híján is van még mindig valami ingere; szépségnek ifjúság híján egyáltalán nincsen.
Az volt a probléma, hogy megpróbáltam meghatározni a szépséget. Most elfogadom olyannak, amilyen, legyen az bármilyen.