Szó, ami szó, Mrs. Jacksonra nem lehetett ráfogni, hogy nagyon elöl állt volna a sorban, amikor a szépséget osztogatták; egyáltalában, az égvilágon semmiféle vonzó tulajdonsága nem volt, legjobb emlékezetem szerint leginkább egy halálfejre hasonlított.
Mert a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!
Az ember ott szép, ahol törött. Ott a legemberibb. Ott tudom megszeretni.
A gubó lényegéhez tartozik az átváltozás. A hernyóból gubó lesz vagy báb, és abból kél ki a szépség.
-Hannibal Lecter
A szeretet az a tapasztalat, amikor mások nem mások. A szépség az a tapasztalat, amikor a tárgyak nem tárgyak.
A szépség nem a fiatal külsőtől függ. Az öröm, a barátságok és a kapcsolatok, az élet legjobb részei nem csak a fiatalkorra jellemzőek. Ha jól akarunk megöregedni, gondoljuk át, hogy mitől éreznénk magunkat a legjobban, mi az, amit igazán élveznénk. Mérlegeljük, hogy mi tölt fel minket szeretettel, csodával és örömmel – és azután menjünk és csináljuk azt.
Amikor a lélegzet eláll, a gondolatok elszöknek, a szív pedig ki akar ugrani helyéről. Ez a pillanat a Szépség.
Hiába jársz bármilyen konditerembe, tornára, alakformáló tréningekre, hiába mész naponta kozmetikába, szoláriumba, uszodába, ha a belsőd nem tud ezzel lépést tartani. Ha csak kívül formálódsz, az kevés. A belső is kell hozzá. Amit meglátni arcodon, mosolyodon, egész lényedben.
– Az édesanyja tévedett, amikor azt mondta, hogy kegyed nem egy nagy szépség.
– Nem kell bókolnia csak azért, mert… együtt töltöttünk egy kis időt.
– Nem kenyerem a hamis hízelkedés. Az ön szenvedélye, Miss Garrison, fényesen ragyogott azon az estén is, amikor… nos, együtt töltöttünk néhány percet, és az előbb is, amikor az írógépéről beszélgettünk. Fényesebben, mint bármelyik utcai lámpa. A belső szépség mindig értékesebb, mint a külsőségek.
Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.
Elbűvölőnek találtam, amikor a férfiak azt mondták, hogy szép vagyok, vagy jó kis fenekem van.
Nem szükséges, hogy minden veréb daloljon, vagy minden leány kornyikáljon, de kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.
A vénség éveinek van egy előnye is: abban is meglátom a szépséget, amiben korábban észre sem vettem. De csak azért, mert az elvárásaim sokkal földközelibbek.
Tizenhat évesen megnyertem egy tuniszi szépségversenyt, amin leginkább én magam lepődtem meg, majd győztesként meghívást kaptam a Velencei Filmfesztiválra, ahol szerencsés módon felfedeztek. Igazság szerint van egy lánytestvérem, Blanche, na, ő aztán tényleg gyönyörű volt. Helyettem tulajdonképpen neki kellett volna színésznek mennie.
Nem tartom magam szépnek. Szeplős arcú gyerek voltam, és mindig „szénafejűnek” hívtak.
Az első szerelmemet Balogh Magdának hívták, együtt jártunk elemibe. Gyönyörű lány volt, miatta vállaltam szívesen a szivacsos táblatörölgetést, mert ha én voltam a hetes, sarokba állíthattam, és ilyenkor hozzáérhettem. Szegény lány rengeteget állt sarokban, pedig soha nem volt rossz, csupán szép.
A szép és buta nő sztereotípiája a múlté. Meghaladták a nők.
Nagyszerű érzés, ha valaki csinosnak és szépnek született, csakhogy amit az ember a véletlennek köszönhet, arra ostobaság büszkének lenni. Büszkének lenni arra kell, amit az ember létrehozott, megalkotott a saját életében.
