Az erkölcsi rossz nem az anyag valamilyen hibájára vezethető vissza, hanem inkább egy seb, mely az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.
Az emberek azt mondják, hogy szabadok akarnak lenni, miközben dehogy akarnak szabadok lenni! Nehogy elhidd nekik! Nézd csak, hogy ölelik a láncaikat. A nagy szabadságkeresés közben valójában a régi, a jelenlegi és az új rabszolgatartóikat keresik. És makacsul ragaszkodnak hozzájuk.
Az érzelmi függetlenség a legmagasabb szintű érzelmi szabadság. Gyerekkorod óta ennek az ellenkezőjére programoztak, erre kell ráébresztened magad, ha szabad akarsz lenni.
Kedveltek a lányok, mert nem zsarnokoskodtam felettük, nem akartam őket kisajátítani magamnak, nem telepedtem rájuk, s nem faggattam egyiket sem, hogy: hol voltál, kivel, mit csináltál? Mindig meghagytam a szabadságukat, függetlenségüket, mert cserébe könnyen elvárhattam ugyanezt.
S szabadság a legnagyobb érték, és ha a szeretet nem biztosít számodra szabadságot, akkor nem is nevezhetjük szeretetnek. A szabadság egy kritérium, minden helyes, ami szabadságot ad neked, és minden helytelen, ami megfoszt a szabadságodtól.
Élni, dolgozni, játszani, szeretni csak szabadon lehet – és csak úgy érdemes.
Az anyagi és szellemi szabadság szorosan összetartoznak. A kultúrának előfeltétele a szabadság. Csak a szabadságra alapozva lehet a kultúreszméket kigondolni és megvalósítani. A modern emberben azonban elsorvadt a szabadság is, a gondolkodóképesség is.
A szabadság hiányához társul a túlhajszoltság. Két vagy három nemzedék óta számos egyén csupán dolgozó és nem ember.
Az a spiritualitás, ami minden nap megnyomorít és elvesz egy darabot a szabadságodból, rettenetesen kártékony és egészségtelen. Egy valódi spirituális közösség egyre szabadabbá tesz és közelebb visz önmagadhoz.
A magyar politika büszke lehet arra, hogy az alkotmányosság, a szabadság mindig szerves része volt a mi politikánknak. A magyar történelmi alkotmányosság nem ismerte az abszolút monarchiát. Ez a nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. És ezt tudnia kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt!
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Egy gúnyám, egy csizmám, mégis gazdag vagyok,
mert biz én magamnak magam parancsolok,
hegyeken, völgyeken keresztül kószálok,
ott, ahol megállok, szerencsét próbálok.
Az autó az emberi szabadság egyik fontos eleme, és az ember nem akar lemondani a szabadságáról.
A népek meg kell tanulják a szabadságot. Meg kell tanulják, hogy a szabadságot nem lehet adni vagy kapni. Meg kell dolgozni érte, viselni kell érte az élettel járó felelősségeket, mert minden nép és minden egyén számára csak annyi szabadság jut, amennyit megérdemel. Amennyiért saját maga vállalni meri, és viselni bírja a vele járó felelősséget.
Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő, amit valahogyan belülről szív az ember, és az igazi szabadság olyan, mint a napsütötte havasi levegő.
John (Lennon) mindig ki akart szakadni a társadalomból, mindig arra törekedett, hogy szabad legyen.
Egy valódi férfi képes úgy szeretni, hogy miközben a kapcsolatotok szorosabbá válik, te egyre szabadabbnak érzed magad.
A szabadság alázat, megértés, vagy csak egyszerűen türelem nélkül, anélkül, hogy vigyáznánk egymásra, a hatalmasok, az erősek demokrácia díszlete mögé rendezett egyeduralma lesz.
Minden ember másként szabad, másként repül a saját börtönének falai között.
