A népek meg kell tanulják a szabadságot. Meg kell tanulják, hogy a szabadságot nem lehet adni vagy kapni. Meg kell dolgozni érte, viselni kell érte az élettel járó felelősségeket, mert minden nép és minden egyén számára csak annyi szabadság jut, amennyit megérdemel. Amennyiért saját maga vállalni meri, és viselni bírja a vele járó felelősséget.
Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő, amit valahogyan belülről szív az ember, és az igazi szabadság olyan, mint a napsütötte havasi levegő.
Egy valódi férfi képes úgy szeretni, hogy miközben a kapcsolatotok szorosabbá válik, te egyre szabadabbnak érzed magad.
A szabadság alázat, megértés, vagy csak egyszerűen türelem nélkül, anélkül, hogy vigyáznánk egymásra, a hatalmasok, az erősek demokrácia díszlete mögé rendezett egyeduralma lesz.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Az nem szabadság, ha muszáj jónak vagy mindenkinél tehetségesebbnek vagy tökéletesnek lennünk, ha muszáj tetszenünk, szórakoztatnunk, vagy érdekesnek mutatnunk magunkat.
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
Az ember szabad; de csak akkor, ha hisz is a szabadságában; mert minél több hatalmat tulajdonítunk a sorsnak, annál inkább megfosztjuk magunkat attól a hatalomtól, melyet Isten adott a kezünkbe, amikor értelemmel ruházott fel bennünket.
Furcsa dolog a pénz. Ha van pénze az embernek, annak pusztán annyi értelme van, hogy szabadnak érezze magát, és most, bár mondhatjuk, hogy van valamennyi pénzem, mégsem érzem szabadnak magamat.
A gyerekek akkoriban nagy szabadságot kaptak, hogy rohangásszanak. Mindenfelé mentünk, napközben egyáltalán nem voltunk a lakásban, semennyit sem. Kint voltunk a szabadban, mindig csináltunk valamit, fantasztikus volt. Szörnyű, hogy ma már nem nőhetnek fel így a gyerekek. Hogy hagyhattuk, hogy ezt történjen?
A szabadsághoz, úgy látszik, nem lehet hozzászoktatni az élőlényeket, a szabadságot az ember is kivívja, meghal érte, esetleg elnyeri. A szabadság öröm és fájdalom, szakadás, detonáció, emelkedés az ismeretlenbe.