Hallgass meg, te Hatalmas! Mától fogva én is szabad építőmester akarok lenni. A magam területén. Mint Te a tieden. Nem építek Neked többé templomot. Csak otthonokat – embereknek.
Autót vezetni csodálatos, fantasztikus érzés, ezt Bódog suttogta egyszer az aluljáróban. Neki ez a szabadság legfelső foka.
A szabadság nem abban áll, hogy azt tesszük, ami nekünk tetszik, hanem abban, hogy jogunk van arra, hogy azt tegyük, amit nekünk kell.
Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
A szabadság és a bátorság itt kezdődik: a saját vágyak és örömök megnevezni tudásánál, felismerésénél, a hétköznapi élni tudás lazaságánál és bátorságánál.
A szabadság érzése valami olyan, ami boldogan jön el a korral és az élettapasztalattal.
Nem viselem jól a tekintélyelvűséget. Rettenetesen felbőszített, amikor az iskolában elő akarták írni, mit hogyan tegyek. Ha nem érzem szabadnak magam, ha nem tehetem azt, amit akarok, egyszerűen szembefordulok az egésszel.
Nem vagyok felszabadító. Felszabadítók nem léteznek. Az emberek magukat teszik szabaddá.
Több mint 18 hosszú évet töltöttem a szigeten [Robben Island, börtön] , de nem telt fél órába sem, hogy végleg összecsomagoljak.
Furcsa volt, hogy a szabadulásom napján az ezt ünneplő tömeg fogva tart egy autóban, mindenesetre majdnem egy órán keresztül rostokoltunk egy helyben, mert nem mertünk kiszállni.
Egész életemben az afrikai nép szabadságát szolgáltam, elköteleztem magam a szabadságharc ügye mellett, amiben hiszek.
Ha jobban megnézzük rájövünk, hogy a szabadság, puszta szó. Ami semmit sem jelent. Szabad lények nincsenek és nem is lehetnek. Az ember az ami a világrendből, szervezeti adottságaiból, neveltetéséből és az események láncolatából következik. Ez határozza meg sorsunkat és ez ellen nincs fellebbezés.
A futás nem szabadság, ezt tudhatná.
(Dominic Toretto)
(Halálos iramban: Ötödik sebesség – 2011)
Az erkölcsi rossz nem az anyag valamilyen hibájára vezethető vissza, hanem inkább egy seb, mely az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.
Az emberek azt mondják, hogy szabadok akarnak lenni, miközben dehogy akarnak szabadok lenni! Nehogy elhidd nekik! Nézd csak, hogy ölelik a láncaikat. A nagy szabadságkeresés közben valójában a régi, a jelenlegi és az új rabszolgatartóikat keresik. És makacsul ragaszkodnak hozzájuk.
Az érzelmi függetlenség a legmagasabb szintű érzelmi szabadság. Gyerekkorod óta ennek az ellenkezőjére programoztak, erre kell ráébresztened magad, ha szabad akarsz lenni.
Kedveltek a lányok, mert nem zsarnokoskodtam felettük, nem akartam őket kisajátítani magamnak, nem telepedtem rájuk, s nem faggattam egyiket sem, hogy: hol voltál, kivel, mit csináltál? Mindig meghagytam a szabadságukat, függetlenségüket, mert cserébe könnyen elvárhattam ugyanezt.
S szabadság a legnagyobb érték, és ha a szeretet nem biztosít számodra szabadságot, akkor nem is nevezhetjük szeretetnek. A szabadság egy kritérium, minden helyes, ami szabadságot ad neked, és minden helytelen, ami megfoszt a szabadságodtól.
Élni, dolgozni, játszani, szeretni csak szabadon lehet – és csak úgy érdemes.
