Egész életemben a boksz volt a szenvedélyem. Annak idején a bokszkesztyűmet szorongatva feküdtem le aludni. Ez volt minden vágyam.
1997-et írhattunk talán, Jordan New Yorkban játszott a Knicks ellen a keleti konferencia döntőjében. Meglátogattam és pár napig lógtunk együtt, játszottunk is. Elképesztő érzés volt mellette lenni. Fel tudom idézni azokat a napokat, tapintható volt az eltökéltsége, átjárta a versenyszellem szinte minden pillanatban, hihetetlen volt az intenzitása.
Emlékszem, egy gyakorlónap után álltam a pultnál és egyik pillanatról a másikra azt éreztem, hogy valaki a bordáim alá üt. Pont olyan helyen ért az ütés, hogy a levegő is megállt bennem, nagyon fájt. Elöntött a düh egy pillanat alatt, arra gondoltam, hogy megfordulok és lenyomok egyet bárki is álljon velem szemben. Nagyon dühös voltam. Aztán megfordultam és egy másodperc alatt átértékeltem a dolgot. Muhammad Ali állt előttem, aki csak ennyit mondott: „Szevasz kölyök!” – idős volt már, de baromira fájt így is.
Szépen játszani, és nyerni: ez a legnagyobb ajándék egy labdarúgó számára.
Az Aranylabda az egyedüli labda, amit egyetlen védő sem tud elvenni tőlem.
A teniszben a kiválóság záloga nem a készségek lassú fejlesztésében rejlik, sokkal inkább jellemző, hogy azok a fiatal játékosok, akiknek reményük van feljutni a csúcsra, már eleve elképesztő készségekkel bírnak, és egymás után nyerik a meccseiket.
Ritkán nézem az MMA közvetítéseket, ettől függetlenül mindig van favoritom. Szeretem a sportszerű küzdelmeket, de amikor az alélt versenyző további ütéseket kap, azt nem bírom nézni.
Az élet is olyan mint a versenyzés: állandó utazás. Vannak rosszabb futamok és időszakok és vannak nagyon jók.
A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán… haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan… de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!
A lelkesedés a legfontosabb. Meg kell feszülni és vibrálni, mint a gitárhúr.
Soha nem tudod megmondani, hogy éppen a pályafutásod csúcsán vagy-e, mert mindig a tökéletességre törekszel. Bár elég magas teljesítményt értem el, mindig arra törekszem, hogy többet hozzak ki magamból, mert tudom, hogy lehetőségem van még magasabb szintre is eljutni.
Azt szeretem a fociban, hogy kihozhatom magamból a maximumot annak érdekében, hogy győzelemhez segíthessem a csapatot.
Évről évre azt is nehéz elérni, hogy ugyanolyan jó legyél, mint tavaly, nemhogy a biológiai fakulásra még rátromfolni, és jobb időket futni. (…) Kiégés, letörés, sérülésveszély, lassulás – ez mind fenyeget. Nem elég szorgalmas, vagy tehetséges futónak lenni. Mindkettő olyan, mint egy labda. A víz alá nyomva is kiugrik. De a labdának is van szavatossági ideje, tervezett elévülése. Veszít a ruganyosságból.
Amikor kikapsz, magadra maradsz. Neked kell tisztába jönnöd magaddal, mert senki sem fog segíteni.
A boksz és a sakk hasonlít egymáshoz. Mindkettő a rendelkezésre álló eszközökből való választásról szól. Néha egy gyalogra, néha futóra vagy egy lóra van szükség az ellenfelem legyőzéséhez. A legjobb megoldás megtalálásáról van szó.
Véleményem szerint a sportoló olyan, mint egy elem: ha fel van töltve, utána ki kell sütni, hogy újra fel lehessen tölteni.
Bosszantott, hogy elveszítettem a világbajnoki címet, de sosem rágódtam hosszasan a mérkőzéseimen, nem vertem a fejem a falba egy elbukott meccs után. Ami volt, megtörtént, másnap új nap kezdődött.
Soha nem vesztek, csak nem engem hoznak ki győztesnek. Akkor vesztesz, ha feladod. Én soha nem adtam fel. Amikor pontoznak, a bírók annak adják a meccset, akit győztesnek szeretnének látni. Én mindent túléltem, függetlenül attól, hogy ki mellett döntöttek.
Igazi rosszfiú akartam lenni, egy gonosz, rosszindulatú bajnok. Az X-menből az egyik kedvenc karakterem Apokalipszis volt, ő mindig azt mondta: „Nem vagyok gonosz, csak önmagamat adom.”