A népszerűségre nem vonatkoznak a fizika törvényei. Minél jobban küszködsz, annál inkább megtalál.
– Kérhetek autogramot?
– Csak vérrel írom le a nevem.
– Nem is vártam kevesebbet.
– Nem mondtam, hogy a sajátommal.
Ha tényleg az vagyok, akinek hiszel, akkor ez számodra biztosan nem érhet jó véget.
Claudette-nek igaza van velem kapcsolatban. Először: Én szándékosan és sorozatosan ártok olyanoknak, akik szándékosan és sorozatosan ártanak másoknak. És másodszor: Ez pedig mindent helyrehoz.
A második esélyek azért vannak, hogy éljünk velük. Nem számít, hogyan jönnek, vagy hogy megérdemeljük-e. Élj velük.
Van valami megnyugtató a seprésben. A hang, az a kis sikerélmény, amit kapsz, ahogy elkergeted a koszt és a piszkot.
Lehet, hogy New York egy nagy város, de két Sötét Útitársnak mégis kicsi. Ronald Schmidt, vár az asztalom.
Hogy engem ki tett ilyenné? Ezer ember, és mind a földben rohad. Miért? Azért, mert mindegyiket kinyírtam!
(Conrad Harrigan)
Ebben a világban, ahol élek, csak a szörnyetegek maradnak életben.
(Kevin Harrigan)
Ba*d meg, a jó kur*a anyádat, attól majd megnyugszol!
– mondta Maeve Conradnak egy vita hevében az első évad 9. részének végén
Az a munkám, hogy a jövőbe lássak. Megjósolom a felmerülő gondokat és elsimítom a váratlan fejleményeket. Márpedig ehhez kell néhány „eszköz”. „Kis eszköz”, „nagy eszköz”, vészhelyzet esetén pedig kell pár igazán „nagy eszköz”.
(Harry Da Souza)
Néha előfordul, hogy annyira elvakít a bizalom, hogy azt se veszed észre, ami az orrod előtt van.
(Maeve Harrigan)
Őszinte leszek. Mások háborúja egy hangyafa**nyit sem érdekel.
(Conrad Harrigan)
Most jól figyelj rám, Jan! Amikor Conrad bepöccen, amikor valami igazán fel***ssza az agyát, a tálibok is fosnak tőle!
(Harry Da Souza)
Az a baj az államilag jóváhagyott erőszakkal, hogy a türelem nem használ neki.
Vörösbe öltöztetnek, a vér színébe, hogy megjelöljenek. De elfelejtették, hogy ez a harag színe is.
Úgy kell kinéznünk, mint akiket vérbe mártottak. Olyan ez a köpeny, mint valami mesében. Nevetségesnek hat, hogy a ruhák régen mennyi jelentőséggel bírtak számunkra. Tele volt a szekrényünk, gyűlölt melókat vállaltunk, hogy vásárolhassunk, hogy divatosak legyünk, hogy azt hordjuk, ami akkor ment. A felesleggel nem tudtunk mit csinálni, mentek a hulladéktelepre. Mérgeztük a vizeket, ökológiai összeomlást okozva. Mindezt azért, mert hittünk abban, hogy egy ruha közöl rólunk valamit a világnak. Hazugság volt. Viszont Gilead is elhitte, ezért kaptunk színeket. Ők szabták meg, mit hordjunk, kik lehetünk. A ruhánk által osztottak és aláztak meg minket, de ma, a ruha lesz a fegyverünk. Ma este, ezekkel a ruhákkal szítunk háborút.
-Kérlek, édes Istenem, adj erőt, hogy kinyírjuk ezeket a fa***pó ge**ket!
-Ámen, ba****eg!
Az ember szereti át***ni a másikat, így megy ez, ilyen a természetünk. A természetben nincs irgalom, ezt szeretem benne. Ha nagyobb vagyok nálad és erősebb, megeszlek, vagy meg***lak és úgy eszlek meg!
(Conrad Harrigan)