Margaret Devereaux: Normális lesz valaha a kapcsolatunk?
Dwight Manfredi: Figyelj, hát én szeretném, nagyon… De én és a normális, kevésbé fordul elő egy helyen.
Dwight: Hmm…hogy vagy mindig, Bigfoot?
Bigfoot: Jól vagyok, köszönöm!
Dwight: Mi a specialitásod?
Bigfoot: Pszichológia.
Dwight: Pszichológia!? És hogy működik?
Bigfoot: Csak próbálom megérteni a legbunkóbbat is, majd beverem a fejét.
Dwight: Ez tetszik! De azt tudod, hogy ez a szar besűrűsödhet itt, nagyon is. Hajlandó vagy belemenni?
Bigfoot: Bárhova, hogy etessem a családom, uram.
Én úgy hiszem, az élet egyirányú utca. Haladunk előre, és közben minden eltűnik mögöttünk, így csak egy irányba mehetünk: előre. És valahol messze van egy város, de lángokban áll, és forrong. És ahogy már mondtam, nincs visszaút, ha már elindultunk ebbe az irányba. Csak előre mehetünk. Tehát, két választás van… Egy: megijedsz, feladod, és akkor elégsz. És a második: Azt mondod, „bass*a meg! Bas*d meg! Nem félek!” És átszáguldasz! És amikor kijössz a másik oldalán, garántálom, hogy erősebb leszel, mint valaha hitted volna. De ebből a szarból csak akkor lesz valami, ha ez a csapat nem akar semmi mást, minthogy így, együtt legyünk egy nagy család tagjai. Ha megtesszük, esküszöm, hogy el fogjuk oltani a tüzet most és mindenkorra.
– Dwight Manfredi



