Van, hogy ott van az orrunk előtt egy remek lehetőség, de nem is látjuk, mert nem akarjuk látni. Azt hiszem, hogy nyitottnak kéne lennünk az újdonságokra.
Titokban mindenki azt hiszi, hogy pontosan tudja, milyen lesz az élete. De arra nem gondolunk, hogy az életnek megvannak a maga tervei, és hogy tetszenek-e nekünk vagy sem. Így az embernek döntenie kell: vagy elfogadja a változást és halad előre, vagy küzd ellene és lemarad.
Az egyetlen dolog, amely megakadályoz abban, hogy elérj minden célt, amit kitűzöl magad elé, az te vagy.
Nem minden hős hord álarcot, néhányan a legegyszerűbb módszerekkel válnak azzá, azzal, hogy számíthatunk rájuk, vagy hogy tudatják velünk, hogy hisznek bennünk. Ha tényleg hős vagyok, akkor nem a gyorsaságom miatt, hanem mert megtanultam másoktól, hogyan legyek az.
A példaképeink nem mindig azok, akiknek hisszük őket.
Gondolkoztatok már azon, hogy miért bukkantak fel a barátaitok az életetekben? Vajon véletlen volt, vagy eleve elrendelt? Vagy talán mindkettő? Függetlenül az okoktól, vannak olyan barátok, akikről tudni, hogy egy ideig velünk lesznek, és vannak, akik nem biztos, és van az az egy barát, aki hát remélhetőleg egy nap több lesz, mint barát.
A fájdalmat nem lehet lehagyni. (…) Az élet tragikus, de egyben értékes is, édes és rendkívüli.
Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
Van, aki ha összetörik, sose lesz már a régi. Más pedig még erősebb lesz.
Ki tudja, lehet, hogy ezért jövünk ki egymással. Te látod bennem a jót, én látom benned a rosszat.
Le kell zuhannunk egy párszor, hogy megtanuljunk repülni.
Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.
„Egy nap”. Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd „egy nap”. Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, „soha”.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.
A győzelem semmit sem ér, ha nincs valaki más, aki veszít.
Az evolúció az élet egészét egyetlen szerszámmal kovácsolta: a tévedéssel.