Egy titok attól titok, hogy az ember nem tudhatja.
Sorozat idézetek
A tétlenség a homályos elme ismérve.
A fegyelemnek mindig ára van.
Kinek nincs hite, az igazat nem lel.
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
Úton lenni nem mindig az élet, néha meg is kell érkezni.
Attól, hogy seggre ültél, még nem kell úgy maradnod.
Tökéletes műember vált belőlem, ugyanazokat az ostoba, értelmetlen dolgokat mondtam, amiket az emberek egész nap ismételgetnek.
Senki, aki ennyire ostoba, nem érdemel meg még egy napi oxigént abból, amelyre valamikor még nekem is szükségem lehet.
Mindnyájunk életében időről időre elkövetkezik egy olyan pillanat, amelynek semmi értelme.
Természetesen nem morzsolok el rejtett könnycseppeket a pelenkák vagy kiesett tejfogak gondolatára, mivel az ilyesminek előfeltétele lenne, hogy képes legyek érzelmekre, én pedig egész jól megvagyok e mutáció nélkül is.
Én soha nem veszítettem el a csodálatomat az emberi lények végtelen találékonysága iránt, ha a felebarátaikon ejtett halálos sebekről volt szó.
Rengeteg tanácsot hallottam és olvastam arról, hogy mitől működik egy házasság, de az enyémnek pillanatnyilag leginkább egy tolmácsra lett volna szüksége.
De most tényleg: aki az újságot sem bírja időben kihozni, hogy várhatja el tőlem, hogy uralkodjak magamon, és ne öljek embereket?
Ki leszek én, ha nem lehetek többé önmagam?
Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság.
A gyász egy magányos háború.
Egy jó tanár azt mutatja meg a tanítványainak, hogyan járják egyedül az útjukat.
Nincsen szerelem bűn nélkül.
A harag a mutánsok számára is természetes. Néha ki kell adnunk magunkból.
