Abban a pillanatban, amikor a nehézségeimet a magam javára fordítottam, a karrierem robbanásszerűen megindult.
A Twin Peaks átütő sikere semmit sem jelentett nekem. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem feltétlenül baj a kudarc, mert onnan csak felfelé lehet jönni, úgyhogy a kudarc tulajdonképpen szabadságot ad. Az viszont előfordulhat, hogy a siker betesz az embernek, mert akkor aggódni kezd, hogy elbukik, mert az ember nem maradhat örökké ugyanazon a helyen. Ez így van, és kész. Hálásnak kell lenni a sikerekért, mert ilyenkor az embereknek tényleg nagyon tetszik, amit csináltál, de igazából az egész a munkáról, a művekről szól.
Meg kell találnod az egyensúlyt siker és kudarc között. A siker ugyanúgy megölhet, mint a kudarc.
Ma már inkább az érdekel, hogy mi az, ami értéket képvisel. Nem számokban, hallgatottságban, nézettségben mérem a sikert, sokkal inkább a hatásban, amit szeretnék kiváltani.
Nem kell celebnek lenned ahhoz, hogy híres légy, nem kell gazdagnak lenned, nem kell, hogy folyton a nyakadba lihegjenek a paparazzók. A barátaimmal egyszerűen csak híresnek kiáltottuk ki magunkat: alkottunk valamit, és közöltük, ez a jövő.
Ahhoz, hogy sikeres légy, előbb meg kell tanulnod kudarcot vallani.
Mindig azt szerettem volna, hogy a csapat sikereket érjen el, de én akartam lenni a legfőbb oka ennek.
Gyerekként benne van az emberben a vágy, hogy valamit elérjen és ismert legyen. Amikor olimpiai bajnok lettem 1988-ban, akkor már nem akartam ezt. Ha tudja az ember, milyen az, amikor mindenhol felismerik, akkor már inkább nem akarja.
Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy megváltoztatják addigi szokásaikat, életvitelüket. A siker egyik kulcsa talán az, hogy nem kell azonnal és mindent megváltoztatnunk, megfogható és kivitelezhető célokra van szükség. (…) Érdemes őket kipróbálni – egy hét erejéig. Utána még egy hétig… meg még egy hétig… és lassan összeáll az az életmódváltás.
Lehet, hogy jó érzés, amikor mindenki téged bámul, de számomra ez mindig keserédes siker volt, hiszen arról egyáltalán nem tehetek, hogy milyen testbe születtem. Ellenben arról nagyon is tehetek, hogy milyen anya és milyen társ vagyok, hogy milyen filmekben szerepeltem, hogy mit értem el színészként, illetve a jótékonysági munkámmal. Igenis fontosak nekem azok az eredményeim, amelyekért oly sokat dolgoztam, és ha valaki más szintén értéket lát ezekben, az nagyon jólesik.
Négyéves korom óta a családom nekem szentelte az életét, hogy sikeres legyek, hogy eljussak a Forma-1-be. Egy ponton elég ebből, és csak vissza akarsz adni nekik valamit, velük akarsz lenni. Végső soron ez sokkal fontosabb, mint a sok siker itt. Mármint nagyszerű, élvezem, szeretek versenyképes lenni, bajnokságokat nyerni, de egy ponton a család lesz az első. Az ember öregszik, és meg kell becsülnöd ezeket a pillanatokat.
Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.
A tehetség persze, Magyarországon is lehet sikeres. Csak talán küzdelmesebb az útja, mint a siker kultúráját magukénak valló országokban. Ahogy egy amerikai diákom magyarországi tartózkodása végén mondta: itt valahogy nagyobb a gravitáció.
A siker nem olyan édes, ha egyedül aratod le a munkád gyümölcsét.
Amerikában is, nálunk is, amennyire ismerem a képernyősök karriertörténetét, azt tapasztalom, akiben van szufla, tehetség és motiváció, annak itt is, ott is, előbb-utóbb összejön. Persze egészen más nagyságrendekről van szó.
A siker, a hír jéghideg, ha a szívünkben senki képe nincs.
Sikereidnek legalább nyolcvan százaléka annak köszönhető, hogy elegendő időt fordítottál gondolkodásra. Előre kigondoltad, hogy pontosan mit akarsz elérni az életedben, és számodra mi jelentené a sikert.
„Mindenki lehet sikeres.” Ha elég sokszor mondogatod magadnak, akkor sikeres lehetsz.
Nem szabad túl sokáig lubickolni a dicsőségben; mindez lelohad, mint a másnapra eltett felfújt.