Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk
bármibe,
Minden nagy tettnek a készpénz az idege,
S hogy ez az édes érc, mely vakit és
kegyetlen,
Győzni segit hadban éppúgy, mint
szerelemben.
Olyan nemzeti érzés nincs, amely nyerészkedésen alapszik.
Boldogabb az egészséges koldus a beteg királynál.
Avval még senki el nem veszítette barátját, hogy kölcsönt megtagadott tőle: avval viszont inkább, hogy megadta neki.
Az emberek (…) ezerszer inkább gazdagság, mint szellemi műveltség szerzésén fáradoznak. Holott bizonyos, hogy egyéniségünk sokkal többet járul hozzá a boldogságunkhoz, mint a vagyonunk.
Amit a gazdagság a valóságos és természetes szükségletek kielégítésén felül nyújtani képes, csak csekély befolyást gyakorol voltaképpi jó érzésünkre. Ellenkezőleg, a nagy vagyon fenntartásának sok és elkerülhetetlen gondja csak zavarhatja azt.
A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
Köztudomású, hogy a nagy vagyonok nem az irodalomból származnak, és hogy akik a legtöbb jó könyvet olvassák, nem mindig tudnak télen fűtőzni.
Ritkán káromkodom, még ritkábban szidok másokat,de… A kur*a anyját az összes szemétládának, akit egykoron csak az érdekelt, hogy minél több pénzt kapjon utánam!
Minden nőt arra biztatok, hogy soha ne adja fel az önálló egzisztenciáját, és csak annyit engedjen meg magának, amennyit szükség esetén egymaga is fenn tud tartani.
A világ legnagyobb matematikai felfedezése a kamatos kamat.
Egy köteg bankjegyről fogásra bármikor megmondom, mennyi pénz, mert csak eszköz az üzlethez. Ahogy azt is mindig pontosan tudom, mennyi pénz lapul épp a zsebemben. Használom a bankot, de egyszerűen rajongok a készpénzért – általában több százezer forinttal indulok el otthonról. Tizenöt éve egy riporter megkérdezte: „Tudja-e, hogy most éppen mennyi pénz van a zsebében, Klapka úr?” Forintra megmondtam: 383 657 forint. Hitetlenkedve megszámolta. Annyi volt.
Sok híres üzletembert faggattak már, s mind azt mondták, hogy csak az első milliót volt nehéz megszerezni, a többi magától ment.
Hálás lehetek szüleimnek a génekért, amelyek meghatározták életem alakulását. Anyámtól az üzleti érzéket és a kalandvágyat örököltem, apám pedig a művészet iránti szeretetét és a színpad iránti affinitását adta át nekem. Sokáig viaskodott bennem az ősök kétféle „öröksége”, de végül a pénzszerzés tudománya kerekedett felül. Ösztönös képesség ez, mióta csak az eszemet tudom, jó érzékkel nyúlok mindenhez, ami pénzt és sikert hozhat.
Vámház körút 9. A hely mára fogalom lett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a pesti cím nemcsak összefonódott a nevemmel, hanem én magam vagyok a Vámház körút 9. Minden percem a boltban töltöm. Itt vagyok nyitástól zárásig, heti hat napot az irodámban üldögélek. Volt időm megtanulni: az üzlet nem megy magától, a főnök vigyázó tekintetére nagy szükség van. Pláne ott, ahol százmilliós kincsek találhatók. Mert körülöttem minden roppant értékes: ékszerek, régiségek, festmények, bútorok. Eszmei értékben és forintban egyaránt kifejezhető gazdagság.
Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot – de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat. Engem pedig a siker tesz boldoggá.
Az anyagi javak végesek, így aztán ha mindenki mindenből szeretne magának is szerezni, kénytelenek leszünk egymás torkának esni.
Szociális hipochondriát tapasztalok: bebeszéljük magunknak, hogy rosszul élünk, holott a mostani átlag karácsonyi vacsora és a húsz évvel ezelőtti között hihetetlen különbség van. Nem az a baj, hogy a mostani gazdagabb, hanem hogy nem társul hozzá elégedettség, hála.
Akkor van baj, ha a pénzt elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, isteníteni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. A pénz csak eszköz, és ezt is, akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.