Ha nem lenne pénzem, járhatnék-kelhetnék úgy, hogy nem vesznek észre. Most pénzembe kerül, hogy észrevétlenül járhassak-kelhessek.
Ahogy mind többet filmeztem, apám gyakran gratulált nekem ahhoz, milyen jól állok anyagilag. Azt mondta, a pénzemet befekteti, hogy még nagyobb összeg várjon rám, amikor elég idős leszek ahhoz, hogy értelmes célokra fordítsam. Ha viszont azt kértem, hogy a pénz egy részéből vásároljon új nyerget vagy valami hasonlót, ő csak a fejét csóválta, majd szigorú arccal, minden szót megnyomva azt mondta:
– Monty, hidd el, hogy biztos helyre tettem a pénzedet.
Be kell ismernem, hogy ebben igaza volt: soha egyetlen fillért sem láttam belőle.
A pop- és a traparcok kényszeresen átveszik a külföldi mintákat, pedig ez a legrosszabb, amit csinálhatnak. Eljátsszák, hogy sok pénzük van meg nagy autójuk, de ennek Amerikában van kultúrája, itthon nem annyira hiteles. Még akkor sem, ha gazdagok.
Döbbenetes felismerés, hogy a legboldogtalanabb emberek egy része lottómilliomos vagy gazdag örökös. Egyes becslések szerint a lottónyertesek hetven százaléka öt éven belül csődbe megy. A tehetős családok sarjai körében a depresszió, az öngyilkosság, az alkohol- vagy droghasználat messze magasabb, mint a középosztályban – vagy akár azok körében, akik kemény munkával szerezték a vagyonukat. Számtalan oka lehet ennek, de az egyik kétségkívül az, hogy a lottón nyert új vagy az örökölt régi vagyon mentesíti a gazdáit attól, hogy egy nagy cél érdekében dolgozzanak. Ők sosem tapasztalják meg, milyen jó érzés pénzt keresni; egyedül a birtoklást ismerik. Sosem tanulják meg a kudarcból és a bukásból következő fontos leckéket. Sosem profitálnak abból, hogy sikeresen alkalmazzák a tanultakat az álmaik elérésében.
Sosem álmodoztam arról, hogy egykor 100 vagy 250 vagy akárhány millióm legyen. Én csak azt tudom, hogy számos eszement figurával álltam elő, és hogy roppantul élveztem a munkámat.
Pénzt csinálni annyi, mint kielégíteni mások szükségleteit. Minden vétel, eladás vagy csereüzlet mögött ott áll egy szükséglet vagy egy vágy kielégítése.
Az emberi elme a lehető legerősebb eszköz a gazdagság létrehozásához.
Te is biztos rengetegszer hallottad, hogy a pénz rossz dolog. Pénzt akarni erkölcsileg helytelen. El sem tudod képzelni, mennyi jó dolognak vetett már gátat ez a hazugság!
Pénzt csak olyasmivel lehet szerezni (legyen az termék, szolgáltatás vagy ötlet), ami addig kihasználatlan értéket hoz az emberek életébe. Gondolkozz el azon, hogyan tudod megoldani a hétköznapi élet kihívásait, miként tudod gyorsabban, hatékonyabban vagy szórakoztatóbban megoldani más emberek gondjait, kielégíteni szükségleteiket! Minél nagyobb problémát oldasz meg, annál több pénz áramlik feléd.
A pénz különleges tulajdonsága, hogy képes megmutatni a valódi személyiséget. A fukar és kegyetlen ember jellemhibái még tisztábban látszanak. Ám ha te nagylelkű, másokkal törődő és együtt érző ember vagy, képzeld el, mennyi jót tudsz majd tenni gazdag emberként!
Nem a pénz a cél. A pénz eszköz ahhoz, hogy elérjük valódi célunkat: megvalósítani az álmainkat, és megragadni korlátlan lehetőségeinket.
Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne tehetsége. Pedig épp az ellenkezőjét sulykolják belénk – hogy egyeseknek nem jó a memóriájuk, mások meg okosabbak a többieknél. Badarság! Mindenkinek tökéletes a memóriája, és a gazdagok nem emberfeletti zsenik. Bárkiből lehet gazdag – csak ki kell fejlesztenie magában a képességet rá. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: olyan nincs, hogy valakinek ne lenne tehetsége.
A gazdagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mindig megragadják az alkalmakat.
Az eredményeid leképezik a tudatosságod szintjét. Képzeld csak el, mennyit változhat az életed, ha képes vagy növelni a tudatosságodat: nem azért keres valaki évi 50 ezer dollárt, mert évi 50 ezret akar keresni. Hanem azért keres évi 50 ezret, mert nincs tudatában, hogyan kereshetne havi 50 ezret.
A kokain Isten üzenete arról, hogy túl sok pénzt keresel.
Akik az 50-es években nőttünk fel, azoknak megtanították, hogy takarékoskodni kell. Nem szeretjük kidobni a számítógépeket, amint nem működnek – azon kívül, hogy dühünkben kidobjuk őket az ablakon. Szeretjük, ha az autókat megjavítják, ahelyett, hogy leselejteznék. Nem úgy neveltek bennünket, mint Puff Daddyt, hogy harminc ingyenélő barátot viszünk Dél-Franciaországba, és százezreket költünk pezsgőre. Az igazság az, hogy a legtöbb angol, akár gazdag, akár nem annyira gazdag, nem viselkedik így.
A jó autó és a sok pénz bárkit megszépít.
Majd megmondom mit gondolok, ha valaki fizet azért, hogy gondolkozzak.
Ha a kisembernek adsz nagyon-nagyon sok pénzt, akkor az történik vele, ami Móricz Zsigmond novellájában Kis Jánossal: halálra eszi magát. A tömegtől nem telik többre, és ez nem véletlen, hisz annyit nélkülözött, hogy ha van mit ennie, akkor azt mind meg is kell zabálnia.