Az idő értékesebb, mint a pénz – maga az élet. Több pénzt mindig szerezhetsz, több időt soha. Amikor elmúlik, magad is elmúlsz.
A pénzed gyakorlati értéke annak függvényében sokszorozódik meg, hogy hány tényező felett gyakorolsz ellenőrzést az alábbiak közül: mit csinálsz, mikor csinálod, hol csinálod és kivel csinálod. Én ezt „szabadságszorzónak” nevezem.
A pénz becses dolog, de ne ragaszkodjunk hozzá minden áron.
Ha csak azt a pénzt fordítanánk népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából fel lehetne gyűjteni!
Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet.
De hogy el is van bizakodva az ember a maga életének bőségében, mennyire nem gondol a rossz napokra, mikor ezeknek a magvát elveti.
Van egy íratlan szabály, amit mégis tudunk mindannyian. Az, hogy egy mérkőzésen vagy az edzésen akár meg is halhatunk. De ezért a pénzért megéri vállalni a kockázatot.
A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait.
A pénzen nem lehet boldogságot venni – de lehet vele adni! Nem érdekel, hogy elszórom, ha arról van szó, hogy másoknak adhatok.
Ámulatba ejt, hogy manapság van ember, aki a pénzt jobban szereti, mint az életét és a rüfkéjét.
Amint a pénz motiválja az embert, már nem lehet olyan jó, mint az, akit a belső késztetés, a lelkesedés hajt.
Pénzünk egyre nagyobb részét költjük el a világhálón, és egyre többen ott is keresik meg. Egyre kevésbé esik nehezünkre, hogy bízzunk egy teljesen virtuális pénzben, amely csak egy számítógép (vagy egy mobiltelefon) képernyőjén látható. A homo informaticus számára ez már minden bizonnyal ugyanolyan természetes dolog lesz, mint számunkra az, hogy egy darab papírban bízunk, amelyre egy amerikai elnök vagy egy európai híd képét nyomtatták. Ha egyszer a pénz természete nem más, mint információ, akkor miért ne lenne a megjelenési formája is az?
Az én gyerekkoromban természetes volt, hogy mindenki maga csinál és bütyköl mindent. Ma már nem az. Sokaknak olyan gazdag a faterja, hogy nekik maguknak semmit sem kell tenniük. De akkor, fiatalon nem gondoltunk erre, természetes volt, hogy mi magunk mossuk és tartjuk karban az autót. Ma persze ott vannak ezek a szarosok a milliomos apjukkal, és persze nem csinálnak semmit. Kábé helikopterrel érkeznek a terített asztalhoz.
Az emberi történelem jó része a gazdagok és a szegények egyenlőtlen összeütközéseiből áll.