Fürödj a gazdagságodban és a hírnevedben, én itt maradok az énekeskönyvemmel, és a tollaimmal.
Akinek a pénzes zacskón van az ujja, azé a hatalom.
Miért ne lehetne legyőzni egy gazdagabb csapatot? Még sohasem láttam, hogy egy zsák pénz gólt lőtt volna.
A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.
Az jelenti a legnagyobb sikert, ha elégedett vagy magaddal. Habár leggyakrabban a pénzzel mérjük a sikert, mégsem a pénz a siker egyetlen mércéje, az csak egy mérce a sok közül. Természetesen fontos mérce, ám az igazi sikert az jelenti, ha érzed, hogy jól végezted el a munkádat, és elérted a magad elé kitűzött célt.
A pénz elméletileg az emberi boldogság; mindenki, aki többé nem képes a valódi boldogságra, a pénz után vágyakozik.
Azt gondolom minden embernek híresnek és gazdagnak kellene lennie, csak hogy megtapasztalhassa, hogy nem mindenre válasz, megoldás a pénz és a hírnév.
Ha az ember szegényként születik, ahogyan azt az unokabátyám is magyarázta, akkor az is marad, legalább a tudatalattijában – még ha később dollármilliókat is keres. Fordítva ez éppen így van: Aki gazdagként született, a természetétől fogva gazdag ember marad. A szegénységnek az értéke, ha azzal együtt is valaki meg tudja őrizni a méltóságát.
Ha tudni akarod, hogy gazdag vagy szegény vidéken jársz-e, a kukákat figyeld. Ha nem látsz sem szemetet, sem kukát, nagy a gazdagság. Ha kukát látsz, de szemetet nem, az sima gazdagságra vall. Ahol szemetet is látsz a kuka mellett, az se nem gazdag, se nem szegény, csak amolyan turistáknak való környék. Ahol szemetet látsz kuka nélkül, az szegény vidék. Ahol pedig szemétben élnek az emberek, az nagyon szegény.
A vagyon és a befolyás nem javítják a hangulatot, ha utána már azonnal a következő cél lebeg a szemünk előtt.
Millió és millió tapasztalat bizonyítja, hogy aki nem tanulta meg, hogyan kell jól befektetni a pénzét, annak kezében úgy olvad el a legnagyobb vagyon is, mint a tavaszi hó.
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett – a lopás, a plágium… – egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.