Tudom, hogy képes vagyok megállni, nehogy kinyírjak valakit, de mindig közel járok hozzá. Egyesekben nincs egy szemernyi tisztesség vagy tisztelet sem. Néha, amikor találkozom egy ilyen fazonnal, azt kívánom, bárcsak beszólna valamit a feleségemre, hogy szétverhessem a fejét. Vannak ilyen fazonok, de nekem nem lenne szabad így gondolkodnom. Próbálom visszafogni magam, próbálok új ember lenni. De mekkora darabokat kell levágnom a tökeimből ahhoz, hogy új ember lehessek?
Néha azt képzelem, én irányítom az életemet, azok után, hogy megjártam azt a sok rehabot, és elszórtam több száz millió dollárt. Ez az én nagy illúzióm. Kiba*ott nagymenőnek gondolom magam, miközben csak egy csavargó vagyok.
Mennyit hódíthat meg az Ember? Veszít, ha az Embert hódítja meg. Győz, ha a saját félelmeit győzi le, azután pedig meghódítja a csillagokat.
Örvények vagyunk, amelyek középpontja egy mozdulatlan és örökkévaló pont, de amely egy örvény vagy tornádó módjára növekvő sebességű mozgásként jelenik meg (bár epicentruma mozdulatlan). Ragaszkodj a lényeghez!
Ha elengeded a mániákus kontrollt, akkor eltűnik a káprázat, s vele együtt eloszlik a depresszió köde, az az érzés, hogy nem vagy a helyeden, s eltűnik a jövővel kapcsolatos aggodalom, a halálfélelem és az élettől való félelem is. Amikor magunkhoz öleljük lényünk teljes potenciálját, mindez történelemmé válik.
Minden valóban maradandó dolog, amit ebben a világban keresünk – az igazi boldogság, az öröm, a béke, a fény, a tér –, bennünk lakozik.
Az a fajta ember vagyok, aki szereti a kihívásokat – mindig is szerettem. Egész életem az új kihívások kereséséről szól.
Nagyon kompetitív személyiség vagyok, és ez sohasem fog megváltozni. Nyilván az évek múlásával én is érettebb lettem, de a gondolkodásmódom ugyanaz maradt.
Igen, megtanultad mindazt, amit meg kellett tanulnod – de vajon megtanultad-e megismerni önnönmagadat?
„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.” Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.
Nagyon könnyű szerepet játszani, és pimaszul, önelégülten tetszelegni saját magunk nagyszerűségében… De őszintének lenni, nem hazudni önmagunknak…hát, barátom, az nagyon nehéz.
Tedd azt, ami az adott pillanatban bölcsnek tűnik, aztán felejtsd el, és menj tovább! Menj tovább, és új horizontot fogsz látni! Menj tovább, és látni fogod röpülni a madarakat! Haladj tovább, és hagyj magad mögött mindent, ami eltorlaszolja a tapasztalások bejáratát!
Mindig is küszködtem a körülményekkel, mert úgy tekintettem magamra, mint egy emberre, aki ki van téve a külső feltételek hatásának. De most rájöttem, hogy én vagyok az az erő, aki parancsol az elmém érzelmeinek, amelyből kinőnek a körülmények.
Az életem tulajdonképpen egy folyamatos önvizsgálat: naponta, egyesével hántom le a rétegeket. Egyre egyszerűsödik az emberi létem, egyre inkább keresem önmagam, egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem, és egyre tisztábban látok.