A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy.
Kik példáját nézik, könnyen belátják
hogy milyen múló az asszony szerelme,
ha szem s tapintás föl nem szítja vágyát.
Az elviselés képességében mi nők azért jeleskedünk, mert belül el tudjuk szenvedni, megélni, túlélni a reménytelen helyzeteket is – a férfinak viszont megoldást kell találnia mindenáron.
A nő a férfitől várja a biztonságot, az erőt, a védelmet, a támaszt, a szeretetet, a szerelmet, a gondoskodást. Ezzel szemben a férfi egyetlen, biológiailag is megalapozott mély vágya: a szabadság.
A legrosszabb, amit egy férfival tehet a nő, ha megfosztja attól a tudattól, hogy ő érték a nő szemében.
A nők azt kívánják: „Gondoskodj rólam, hallgass meg, és mondd újra meg újra, hogy szeretsz.” Ezzel szemben mit kíván a férfi? „Kérlek, bízz meg bennem, értékelj engem, és fogadj el olyannak, amilyen vagyok!” A férfinak mély szükséglete, hogy érezze az erőt, a fölényt, a biztonságot, a dominanciát.
Az ok, hogy miért nem fociznak a nők, az, hogy tizenegy nő nem hajlandó ugyanolyan ruhát egyszerre felvenni.
Még mindig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, melyre előttem sem válaszolt még senki: Mit akar a nő?
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
A nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek. A lelkük mélyén.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A női beszédben nem a szavak a fontosak, hanem az egésznek a muzsikája.
Van-e nagyobb kihívása egy férfinek, mint egy nő? És egy nőnek, mint egy férfi? Ki lehet veszélyesebb annál, akire rávakulunk? Itt van a női elem körülöttem, a kert csupa húsos lomb, testekkel vagyok körülvéve. Aki nyerni akar, veszíteni fog, és csak az fog nyerni, aki nem akar semmit sem. Rangos férfiak meg tudnak hajolni egy édes, kényes nő előtt. Egy nőt nem lehet legyőzni, csak túlélni, esetleg megfeledkezni róla, vagy behódolni neki.
Azt mondják, hogy a nő hűsége olyan, mint a szél. Mindig egyformán fúj, csupán az irányát váltogatja. Azt is mondják, hogy az erénye olyan, mint a viasz. Ha felmelegítik, elolvad. Nem az kerül szégyenbe, aki csal, hanem az válik nevetségessé, akit megcsaltak.
Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk.
Az asszonyok kerülő utakon érik el a céljaikat. Megtanulják – már ha nem ezzel a tudással születnek -, hogy kihasználják a férfiak gyönge pontjait.