Tisztán emlékszem a napra, amikor Barbara Walters történelmet írt. Ő volt az első nő, aki fő műsoridőben sugárzott híradót vezethetett, és a műsorvezető társa azonnal felmondott, mert megalázó volt számára, hogy egy nőt raktak mellé. És ez nem is volt olyan régen!
Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.
Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát. (…) Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad.
A nők szeretik a bűnt és a titkot. Megbolondulnak a bűnért és a titokért. Az irodalom jelentős része erről szól.












