Az idézet, amelyik azt mondja, hogy nincs idő megállni és tűnődni – rám sose illett. Mintha életem jó részét, talán túl nagy részét azzal töltöttem volna, hogy csak álltam és nézelődtem, s ma reggel megint csak ezt csináltam.
Egy hosszú és sikeres kapcsolat titka a sűrű távollétekben rejlik. Ettől mindig minden újszerűnek tűnik. Nincs idő az amúgy elkerülhetetlen unalomra.
Az az egyik legrettenetesebb dolog a háborúban, hogy egy pillanatra sem áll le azért, hogy az ember végre lélegzethez jusson. Nincs idő a gyászra. Csak zakatol tovább, mint valami irtózatos halálosztó.
Nincs idő. Nincs időm. Nincs időm erre. Hogy mindig várjak valakire. Hogy mindig várjak, aztán bocsánatot kérjek, aztán megint várjak. Hogy én legyek a második, a B-terv, a mellékszereplő.
Nincs idő várni, nincs majd. A most az egyetlen biztos pont. Most kell mindent megélni, pillanatokba zsúfoltan megtapasztalni, hiszen a perceket megduplázni nem lehet.
Sok minden vár még rád az életedben. Nincs idő arra, hogy a múlttal kapcsolatban aggodalmaskodjunk.
Háború van, nincs idő egy gyűrött zakó fölött siránkozni.
Ha nincs idő, akkor nincs idő; nem lehet megállítani az éjszakát, hogy ne sötétedjék be, és azt sem, hogy másnap reggel felkeljen a nap.
Minden jó lesz. A következő évek életem legcsodálatosabb évei lesznek. Nincs idő visszanézni, és azon tűnődni, mi lehetett volna.
Az ilyen pillanatok mutatják meg egy ember igazi arcát, amikor cselekedni kell, mert gondolkodni nincs idő.
Mindig könnyebb döntést hozni, ha sarokba szorítanak, és kést tartanak a torkodhoz. Nincs idő gondolkodni, az ember csak cselekszik. Megragadja amire szüksége van. Megragadja, amit akar.
Van úgy, ha már döntésre nincs idő, hogy bármi kapóra jön: az ember kihajol a saját helyzetéből, mint a kanyarodó oldalkocsis motorkerékpár társutasa, s a kanyar, hála a másiknak, véget ér, a helyzet megoldódik, magától szinte.
Amikor az életed a tét, akkor nincs idő habozásra!
Ölsz – vagy téged ölnek meg!
Nem tudok várni. Gyorsan kell élnem, mielőtt lemegy a függöny. […] Nem tudok lassítani! […] Nincs idő! Csak a most van! Nekem a jelenben kell kiélnem magam, mert a jövő nem létezik.
Most már a nagyvárosban vagy. Itt nincs idő gondolkodni, nemhogy egzisztenciális krízist átélni.
Az élet rövid. A hibás utakra nincs idő.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Nincs idő idézetek – amikor az élet rohan, és mi futunk utána
A modern világ egyik legnagyobb kihívása, hogy sosincs elég időnk. A Nincs idő idézetek pontosan ezt az érzést ragadják meg – a rohanásban elvesző napokat, a halogatott pillanatokat, és azt a felismerést, hogy miközben mindig sietünk, gyakran épp az élet marad el mellettünk.
Az idő, ami kicsúszik a kezünkből
Minden napunk 24 órából áll, mégis úgy érezzük, kevés. A Nincs idő idézetek emlékeztetnek arra, hogy az idő a legértékesebb, mégis legsebezhetőbb kincsünk. Nem birtokolhatjuk, csak megélhetjük – és minél inkább futunk utána, annál gyorsabban múlik.
A rohanás mögött rejlő üzenet
A Nincs idő idézetek nemcsak a hiányról szólnak, hanem a tudatosságról is. Arra tanítanak, hogy néha meg kell állnunk – mert a fontos dolgok, mint a szeretet, a béke vagy a kapcsolódás, nem férnek bele a naptárba. A csend, egy beszélgetés vagy egy mosoly sokszor többet ér, mint száz elvégzett feladat.
Az időtlenség pillanatai
Ezek az idézetek arra inspirálnak, hogy az időhiány helyett az idő értelmét keressük. Mert néha, amikor azt mondjuk, „nincs időm”, valójában azt mondjuk: „nem adok időt annak, ami fontos”. A Nincs idő idézetek segítenek visszatalálni az egyensúlyhoz – hogy ne csak túléljük, hanem meg is éljük az időt, amit kaptunk.




