Igen nagy különbség van aközött, ha az ember valamit szerelemből avagy hálából cselekszik. Az bizony meglehet, hogy egyik vagy másik lovag ne legyen szerelmes, azonban szigorúan véve a dolgot, hálátlannak semmi szín alatt sem szabad lennie.
Kizárólag tudatosság révén láthatod a szituációt vagy a személyt a maga teljességében, ahelyett, hogy egyetlen, korlátozott nézőpontot tennél magadévá.
Normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
Ha nem is jól, legalább nem megy rosszul sorom.
Az érvelés az, hogy, “mivel van mobiltelefonod, internet- hozzáférésed, vezetékes vized és villanyod – hálásnak kellene lenned”. Ez kódoltan annyit jelent, hogy “adj értelmet annak a helyzetnek, amelyben vagy”.
A hasraesés (…) jó is lehet. Ha a bohóc hasra esik, azon mindig jót nevetnek. Nevettetni viszont jótétemény.
Krízis vagy trauma esetén túl sok figyelmet és energiát szentelünk annak, amit nem akarunk, ahelyett, hogy arra gondolnánk, amit akarunk.
Jobb az erőszak, ha szívünkben indulat van, mint az a szelídség, ami csak a tehetetlenséget álcázza.
Az lehet erőt adó, ha rádöbbenünk, akármilyen szegények, betegek vagy öregek vagyunk, micsoda óriási kincs van a birtokunkban a tiszta tudatunk és értelmi képességeink révén. Még együtt vagyunk a világgal, és szellemi erőink révén még alakíthatjuk magunkat és kapcsolatainkat. Ez a perspektívaváltás gyógyír lehet a lehangolódás, a depresszió ellen. A remény záloga lehet, hogy ami bánt bennünket, az még megváltoz/tat/hat/ó.
Minden ott ér véget, ahol elkezdődött, és minden ott kezdődik, ahol egyszer véget ért.
A jó minden mélyén ott rejlik, ami első pillantásra rossznak tűnik. Ha tudatában vagyunk, hogy a jó mindenütt ott munkál, még a negatív helyzetekben is, akkor mindenestől jóvá változtathatunk egy ilyen helyzetet. A legtöbben azzal tartják távol maguktól a jót, hogy rossznak bélyegzik, és akkor természetesen ez lesz az ő valóságuk. Az Univerzumban azonban nincs rossz; csupán a mi szűkös nézőpontunkból nem látjuk tisztán a dolgokat.
Mert ami az egyik embernek élet, az a másiknak gyakran halál.
Nem könnyű mindig hálásnak maradni. Ám épp a mélyponton van leginkább szükségünk arra, amit a hála megad nekünk: perspektívára. A hála minden helyzetet átformál. Megmásítja leadott rezgéseinket, s negatív energia helyett pozitívval tölt el. A leggyorsabb és legegyszerűbb módszer a változtatásra.
Minden lehet áldás, csoda és lehetőség, ha hajlandók vagyunk így tekinteni rá.
Több szem nem csak többet lát, hanem gyakran nem ugyanazt látja. Különösen olyan helyzetekben, amelyek maguk is bonyolultak.
A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom. A hatalom kézzelfogható és múlandó, az erő megfoghatatlan és örök.
Ha mindenki egyformán gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán.