A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának, és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk!
Mindig mindenkinek megy a saját filmje a saját fejében. Az nagyon ritka az ember életében, amikor megszűnik a saját filmed. Szerelmeknél szokott lenni, de akkor is nagyon rövid ideig.
Nagy különbség ugyanis, hogy valamilyen esemény valaminek a következtében vagy egyszerűen valami után történik.
A politika, sőt mi több, a vallási vezetők esetében is igen gyakran nagyon kétséges, hogy több jót vagy rosszat tettek-e.
A dolgok nem objektív valóságuk szerint tesznek bennünket boldogokká vagy boldogtalanokká, hanem a róluk alkotott szubjektív képzetünk.
Igen gyakran megtörténik, hogy ha az ember kellőleg figyelembe nem veszi a körülményeket, éppen az ellenkező célnak szolgál kezére, és éppen az ellenség nevet azon leginkább.
Életünkben a dolgok körülbelül kilencven százaléka rendben megy, és tíz százaléka rosszul. Ha boldogok akarunk lenni, akkor a rendben levő kilencven százalékra kell koncentrálnunk, és el kell felejtenünk a maradék tízet. Ha idegesek akarunk lenni, keserűek és gyomorbajosak, akkor a tíz százalék bajra kell koncentrálnunk, és figyelmen kívül kell hagynunk a csodálatos kilencven százalékot.
Neked sincs több problémád, mint más embereknek, te csak többet gondolsz rájuk.
Így beszél
a zsolna is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez a legjobb falat,
Míg a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel – sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott.
Ha (…) mindenki beteg vagy bolond volna, és csak ketten-hárman lennének egészségesek vagy józan eszűek, az utóbbiakat tartanák betegeknek és bolondoknak, s nem az előbbieket.
Az élet legjobb részei azok, amikor az ember nem csinál semmit, csak vakarózik, csak nyammog. És ha azt mondjuk, minden értelmetlen, akkor nem lehet minden értelmetlen, mert ha tisztában vagyunk vele, hogy minden értelmetlen, akkor az, hogy tisztában vagyunk ezzel, már némi értelmet ad az egésznek. Értik, amit mondok? Amolyan optimista pesszimizmus ez.
Ha hiszek vágyaimnak, örökké koldusszegény maradok, hisz világom fókuszában mindig az áll majd, ami nem az enyém. Ha eloszlatom vágyaimat, megszűnik bennem mindennemű hiányérzet, s amint nem hiányzik semmi, máris a világ minden kincsének birtokosa vagyok.
A lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.
A német filozófus, Friedrich Nietzsche úgy hitte, az erkölcsiség mindössze az alsóbbrendű emberek hordáinak kitalációja, amelynek segítségével korlátozhatják a felsőbbrendűeket. Nem árt tudni, hogy szifiliszben halt meg.