Kisebb boldogtalanság, ha nem kapod meg azt, amit akarsz, mint ha olyat akarsz megkapni, amit nem szabad. A visszás akarat több rosszat hoz magával, mint amennyi jót a szerencse.
Nézőpont idézetek
Szóval: élünk, mint hal a vízben. Ezt a hasonlatot minden ember ismeri, és minden ember tudja, hogy a halak jólélnek a vízben. A halak nem ismerik a hasonlatot, és nem is tudják, hogy ők jól élnek. Ha tehát nagyot csobban a víz, és ezüstös villanással vágódik fel a hal a levegőbe, teljesen indokolatlan azt mondani, hogy:
– Ejnye, de jó kedve van annak a potykának… – mert a potyka talán kétségbeesett halálfélelmében ugrott ki a csuka vagy harcsa elől, esetleg a fájdalomtól, melyet a lerázhatatlan halpiócák okoznak.
Azt hiszem, végső soron az erőszakkal kapcsolatos kérdésekről aszerint gondolkodunk, hogy hogyan kategorizáljuk az erőszakot. A különböző erőszakfajtákat különbözőképpen ítéljük meg, vannak, amelyeket elfogadhatónak és legitimnek tartunk, másokat elfogadhatatlannak és illegitimnek. Azt mondjuk, hogy az állami erőszak legitim, de az egyéni nem az. Azt mondjuk, hogy véletlenül ölni kevésbé rossz, mint szándékosan. Azt mondjuk, egy civilt megölni rosszabb, mint egy katonát, még akkor is, ha a katona 18 éves, és muszáj volt belépnie a hadseregbe. Azt mondjuk, öngyilkosságot elkövetni, miközben erőszakot követsz el mások ellen, rossz, de az életedet áldozni a hazádért, hősies. Ezek közt a kategóriák közt nagyon vékony választóvonalak húzódnak, és néha ezeknek a kategóriáknak a megalkotása ahhoz vezet, hogy bagatellizáljuk az erőszak következményeit, amelyek pedig mindig egyformán borzalmasak.
Az embereknek fordított elképzelésük van arról, mi a jó és mi a rossz. Egy négyemeletes ketrecben lakni, ahol járkálnak, dobognak az ember feje fölött, és minden irányból bömböltetik a rádiót, az jó. Azt viszont rettenetes szerencsétlenségnek tartják, ha szorgalmas földművesként él valaki egy vályogfalú házikóban, a sztyeppe szélén.
Minden búcsú egy köszöntés is egyben.
Az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van, akárcsak a Silénost ábrázoló görög szekrényeknek, melyekre Alkibiadés hivatkozik. Amit első tekintetre halálnak hinnél, mélyebbre nézve élet, ezzel szemben, ami életnek látszik, az halál. Ami formásnak, az alaktalan, ami gazdagnak, az koldusszegény, ami gyalázatosnak, az dicsőséges, ami tudósnak, az tudatlan, ami erőteljesnek, az erőtlen, ami nemesnek, az közönséges, ami vidámnak, az szomorú, ami kedvezőnek, az szerencsétlen, ami barátságosnak, az ellenséges, ami egészségesnek, az ártalmas. Röviden: nyisd ki Silénos-szekrénykédet, és mindent azonnal fordítva találsz.















