Az ember valódi bére nem az, amit munkájával megszerez, hanem amivé általa válik.
Ha kudarccal és könnyekkel teli életre vágysz, ennek legbiztosabb módja, ha pontosan annyit dolgozol, amennyiért megfizetnek.
Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben.
Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.
Ha a munka jó dolog volna, a gazdagok megtartották volna maguknak.
A műszak elején kiküldött e-mailek, bejelentések jóllehet „lényegre törőek”, nem feltétlenül bátorítják a beszélgetéseket, a pletykálkodást és a spontán problémamegoldást. Sőt, ami azt illeti, az e-mail a legkevésbé értékes kommunikációs forma. Ugyanis túlzottan hatékony. A csevegés a konyhában a hűtő előtt – amit a menedzserek elvesztegetett időnek éreznek – számít igazán. Lehet, hogy elvesztegetett időnek tűnik, de a munkatársak ilyenkor épp nagyon fontos munkát végeznek: közvetlen kommunikációval erősítik a csoporton belüli harmonikus kapcsolatokat.
Lustának érzem magam, ha nem dolgozok. Minden üzleti érzékemet az édesapámnak köszönhetem. Ő mindig hitt bennem, és azt hiszem, az utolsó dolog, amit mondott nekem, mielőtt elment, az volt, hogy „Tudom, hogy rendben leszel. Nem aggódok miattad!”.










