Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra kelni, az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek, elöl indulni el!
Ember tervez, ember végez. Ne toljuk másra a felelősséget!
Ne foglalkozz a kihívások elkerülésével! Idővel a kihívások úgyis kitérnek előled.
Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk.
A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.
Csak elveszett álmok, miket évekig kerestél,
Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél.
Folytatni nincs erőd, úgy érzed, nincs jövőd,
De nem adhatod fel, van még időd.
Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben.
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Sok minden, amit lehetetlennek hiszünk, valójában roppant könnyű, csak kicsit ki kell lépni a keretek közül, megtenni az elképzelhetetlent.
Ha tehetséged nem elég a sikerhez, diadalmaskodj elszánt erőfeszítéssel!
A terv csupán jó szándék marad, ha nem fajul azonnal kemény munkává.
Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?