Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe „Lehetőség” és az első fejezete „Újév”.
„Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó” – ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.
A legjobb művészek azok, akik a legkeményebben dolgoznak; ha elég keményen dolgozol, végül megtapasztalod azt a boldog véletlent, ami a művészet.
Aki nem tud újrakezdeni – meghalt. Ha a fa nem tud az évgyűrűk mellé újat növeszteni – vége az életének…
Mindenki csak annyit kap vissza az életétől, amennyi energiát beletesz.
Az ismeretlen jövő az egyetlen komoly ösztönző erő ezen a világon: benne szunnyadnak mindazok a titkok, melyek értelmet adnak az életnek.
Akkor járunk jó úton, ha elsősorban szerethető és szerető emberré akarunk válni, nem pedig boldogsághajszolókká.
Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor tanulni is képes majd, vagyis fejleszteni önmagát és előlépni a saját életében. Aki reális célokat tűz ki maga elé, tisztában van a képességeivel és értékeivel is. Ha nem ezt tesszük, az élet könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, soha el nem érve azt.
Senki sem tudja előre, mire képes, míg azt ki nem próbálta.
Sok dolog van, ami lehetetlennek látszik, mindaddig, amíg valaki meg nem kísérli azt.
Milyen jó, ha az embert becsvágyak fűtik! Még szerencse, hogy nekem annyi van. És az egészben az a legjobb, hogy soha nem fogyok ki belőlük! Amint elérem az egyik célt, már ott ragyog előttem a másik. Ettől olyan érdekes az élet.
Hiába a külső biztatás, ha nem lobog belül a tűz. Az ablakon keresztül nem lehet feléleszteni a parazsat.
Mélyre kell merülnünk ahhoz, hogy magasra szárnyalhassunk.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
Írjunk, fessünk, főzzünk, teremtsünk, szolgáljunk, szerelmeskedjünk, dolgozzunk kőkeményen mindannyiunkért, és soha, de soha ne térjünk le erről az ösvényről. Botladozni lehet rajta, nagyokat esni is, de hé… senki sem játszana Super Marióval, ha egy sík pusztán haladna előre anélkül, hogy tekikatonák és sárkányok, szakadékok és buckák akadályoznák.
Az emberi viselkedés egyik legfőbb hajtóereje az a vágy, hogy nyomot hagyjunk a világban, és maradandót hozzunk létre.
