Szabadítsd fel a szíved és szállj,
Érezd, hogy újra égni kell.
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem.
Mert benned még ég az a tűz,
De ha nincs miért meghalnod,
Úgy miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
Motivációs idézetek témák szerint
Valami újra vállalkozni mindig kockázatos feladat. Számolni kell az értetlenséggel, az ismeretlennel szembeni idegenkedéssel, a megszokotthoz ragaszkodók közönyével… Voltak olyanok, akik merték vállalni ezt a kockázatot, mert hittek abban, hogy az új, amelyre vállalkoznak, hasznos és jó, előbbre viszi az ügyet.
Ha az ötleteid jók, és kiállsz értük, akkor el tudsz érni valamit. Ne fecséreld az idődet és ne sajnálkozz magad felett. A te ötleteidet egyedül te dolgozhatod ki, és egyedül te fogsz harcolni értük.
A mély és makacs problémák sohasem véletlenek útján, hanem kizárólag olyan emberek által oldódnak meg, akik szenvedélyesen megszállottaikká válnak, és eltökélik, hogy feltétlen megoldják azokat.
Ne a rendkívüli lehetőségekre várj! Ragadd meg a legegyszerűbb, leghétköznapibb lehetőségeket, és tedd őket rendkívülivé! A gyenge ember vár a nagy lehetőségre, az erős megteremti azt.
A távolság jelentéktelen dolog. Egyedül az első lépés az, amit nehéz megtenni.
A dolgokat, amikre vágysz, csak akarni kell. Miért nem teszel érte?
Ha azt hiszed, túl kicsi vagy ahhoz, hogy nagy hatással lehess bármire, feküdj le este aludni úgy, hogy egy szúnyog van a szobádban.
Hit és bátorság kell hozzá, hogy az élet nehézségeit, balszerencséit és szomorúságait kihívásnak vegyük, amelynek megfelelni erőt ad, és ne igazságtalan büntetésnek, amelynek nem lett volna szabad velünk megtörténnie.
Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem.
Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá – ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész! Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd – szinte önmagától. Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől: gondatlanul vetsz, és ezért aratásod is szánalmas lesz.
Ha nem tudod, mit akarsz, végül csupa olyasmit kapsz, amit nem akartál.
Azért írok a gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színű. A könyvek révén az lettem, ami a valóságban soha: bátor, merész és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték fel, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg – meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.











