Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!
Isten sohasem fog lekászálódni a felhők közül, hogy azt mondja: „Na, most megengedem, hogy sikeres legyél!”
A vasárnap tökéletes a kezdéshez. Mindenki a hétfőt, a hét első napját tartja az új dolgok kezdetéhez legjobbnak. Egy nappal a többiek előtt járni, akik csak haboznak és tétováznak, nem végeznek soha, semmivel…
Ha határokat szabunk a képzeletünknek, akkor a tökéletesnél és a megérdemeltnél kevesebbel kell beérnünk.
Tanuljuk meg úgy kezelni a lehetőségeket, mint a labdákat – amikor felénk hajítják, a másodperc töredéke áll rendelkezésünkre, hogy elkapjuk őket.
Magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholnod, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz. Hiszen csak te vagy magadnak. Mindenki más ideiglenes átutazó. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig marad az életedben, de nem kötheted a boldogságodat és a képességeidet másokhoz. Önmagadnak kell lenned minden körülmény között, és talán pont ez a legnehezebb. Egyensúlyban lenni minden életkörülményben önmagaddal.
Az Élet magadra hagy, te meg toporzékolva kívánod őt vissza, mert inspiráljon már, mondja el, hogy mennyire ügyes vagy, és mennyi minden van benned. De ő magasról tesz arra, hogy te mit akarsz. Elmegy, és teszteli, hogy mennyire hiszel abban, ami vagy. Észreveszed-e azt, ami benned van. Ki tudod-e hozni anélkül, hogy bárki hinne benned, hogy bárki azt mondaná, hogy te bizony még a világot is megválthatod. Hiszen a maga módján mindenki megváltja a maga kis világát, nap mint nap. Mindenki, aki képes tenni azért, hogy más legyen az élete.
Fontosabbnak tartom azt, amit teszünk, mint azt, amit mondunk, illetve amit csak tenni fogunk.
Tenni kell, tervezni kell, mozgatni a szálakat és a világot, hogy az veled mozogjon tovább, és mindezt gátlástalanul kell tenni, mert ha a gátlástalanoké a világ, akkor a gátlásosak elbuknak.
Azt hisszük, hogy a hangerő motiválja az embereket. Pedig nem. Az emberek a cselekedeteink alapján vesznek minket komolyan.
Nincsen út járatlan és nincs az a cél, amelyhez ne vezetne ösvény.
A világ egy gyöngykagyló, magán áll, hogy kinyitja-e, vagy sem.
Bízz magadban, ha a tenger lángra kap, merj szeretni, mikor a csillagok visszafelé járnak.









