Az a fontos, hogy az ember ki akar-e kecmeregni abból a gödörből, amibe került. És aki ki akar kapaszkodni, az meghosszabbítja a saját életét. Egy gondolkodó ember az élete során gyakran jut olyan örvénybe, amiből ki kell jönnie, ha élni akar.
Ha észnél van az ember, egy-egy mostoha helyzetből is megerősödve lehet kikerülni.
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.
A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.
Én mindenért megküzdöttem, az álmaimért pedig keményen megdolgoztam.
Mindenki csak saját magát üti meg, ha elesik, és az elesés és a felkelés is senki másra nem tartozik ezen a világon.
Nem az az út fontos, ami még előttem áll, hanem az az út a fontos, amin végigmentem.
Nem szabad feladni semmit az utolsó pillanatig, és még akkor se. Mindenért végig az életünkön meg kell dolgozni és meg kell küzdeni. És akkor biztos lesz örömünk is.
Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak.
Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.
Egyikünknek sincs más lehetősége, mint kifáradni vagy eltunyulni. Én a kifáradást választom.
Az apám mindig a jóra tanított, és ezért mindig hálás leszek neki. Meg tudom becsülni mindazt, amim van, az erőfeszítéseiket azért, hogy igazi otthonunk legyen, hiszen mi is egy egyszerű család vagyunk. Mindkét szülőm dolgozott, és a bérükből jókora részt az én gokartozásomra költötték, mindennek visszafizetésére jóformán az egyetlen út az volt, hogy megnyertem a versenyeket. Látni az apám arcát a győzelmeim után volt a legjobb elismerés, amit adhatott nekem.
Forradalom volt ez is. Egy új korszaknak, a megpróbáltatás új korszakának forradalma. A munka, a bizalom, az újrakezdés forradalma. A megcsalt, de a háború kapujából visszafordult ember forradalma. Sőt, forradalma a rokkant falunak, amely mélységbe taszítva is élni akart. És egy népnek a forradalma, amely a háború kialudt tűzhelyén felemelte komor fejét.
Állj ki amellett amiben hiszel, még akkor is, ha egyedül maradsz.
Az életben semmi jelentős dolgot nem tudsz végrehajtani anélkül, hogy meg ne küzdenél érte. Ha erőfeszítések nélkül is lehetne sikereket elérni, mindenki sikeres volna.
Az élet, a bölcsőtől a sírig, a szó szoros értelmében küzdelmek állandóan növekvő, elkerülhetetlen sorozata. A küzdelmek, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, tanulsággal szolgálnak, s ezek egyre halmozódnak – minden új tapasztalattal kapunk egy kis adagot belőlük.
Csakis úgy tudod legyőzni az utadban álló nehézségeket és elviselni a kudarcokat, ha határozott célokkal rendelkezel.
Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.
Jó embernek lenni rossz körülmények között nagyon nehéz.
Már mindannyian tapasztaltuk, amikor valamiért küzdöttünk, és tudtuk, hogy lehetséges, és megtettünk mindent, ami szükséges volt, hogy valóra váljon. Felvállaltuk, hogy megvalósítsuk. Más emberek nem érthették. Egy csomó ember nem hitt benne. Megbélyegeztek és kritizáltak. Voltak, akik szembeszálltak veled, de te folytattad tovább. Nehéz volt és kemény. Bonyolult volt. De neked megérte, és végül eljutottál arra a szintre, hogy már tudod, senki sem állíthat meg. Az utamat járom. A saját utamat járom!