Az utca embere a legjobb zsűri, mert romlatlan az ízlése.
Kritika idézetek
Az igazság az, hogy a kritika egyáltalán nem hatott rám. Ebből a szempontból szerencsés vagyok. Történjen bármi, vagy rossz, én egy buborékban élek. Évtizedek óta nem olvasok magamról, és nem érdekel, ahogy mások dicsérik vagy elemzik a műveimet. Nagyképűségnek hangzik, pedig nem az. Nem gondolom, hogy mások fölött állok, arrogáns sem akarok lenni, és még csak különösebben jó véleményem sincs mindarról, amit csinálok. Azt tanultam Danny Simontól, hogy a saját véleményemben bízzam, és nem szeretem az értékes időmet olyasmire pazarolni, ami elterelheti a figyelmemet a lényegről. A barátaim sokszor biztattak, hogy legalább egyszer-egyszer élvezzem ki valamelyik tiszteletre méltó kritikus dicséretét, vagy egy durva támadás esetén gondoljam végig, nem lenne-e jobb válaszolni, de nekem egyikhez sincs kedvem.
Nyilvánvaló, hogy nincs mit elemezni a rockszövegeken. Amikor az ember kritikákat olvas, a legtöbb kritika fanyalog a művész íráskészségének hiánya miatt, és szinte mindig igazuk van. Úgy értem, mindig igazuk van. Nem elég jó kifogás azt mondani, hogy tudod, ez nem igazán számít, mert ez egy rock and roll dalban van eltemetve. Hát, oké, ez így van, de nem vagy elég okos ahhoz, hogy a jó hangzáson kívül még jelentsen is valamit egy dal? Tudod, amire mégis törekedni kellene.
– nyilatkozta Jagger 1981-ben.
Inkább szidjanak, mint hogy ne vegyenek észre.

















