Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.
Nem az adottságaitok, hanem a viselkedésetek határozza meg nagyságotokat, amelyeken a lelki erőtök egy kicsit javíthat.
Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: „csak megcsúsztam – nem estem el…”
Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.
A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.
Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba.
Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit bármi áron is el kell érnünk.
Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már:
ha élsz: még nem.
Erőnlét, erőfeszítés, kitartás – ez kell ahhoz, hogy valakiből nagy sportoló legyen.
A legkeményebb acélt képtelenség meghajlítani, azt csakis megtörni lehet.
Csoda akkor tud megszületni, ha rengeteg piszlicsáré meló van benne.
A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá.
Nem számolom a felüléseket, én csak akkor kezdem el számolni, amikor már fáj, amikor már nem bírom tovább, (…) mert ez az, ami igazán számít. Ez tesz téged bajnokká.
Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni.
Mélyen élt bennem a meggyőződés – és ennek nagyon sokat köszönhettem -, hogy átlagos tehetséggel és átlagon felüli állhatatossággal szinte minden elérhető.
A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás.
A zseni húsz százalék inspirációból és nyolcvan százalék perspirációból (izzadságból) tevődik össze.
Úgy tanultuk, hogy a tehetség biztosítja a lehetőségeket. Néha viszont úgy tűnik, hogy az erős vágy biztosítja nem csak a lehetőséget, hanem magát a tehetséget is.
A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll.