Az intelligencia valódi jele nem a tudás, hanem a képzelet.
Szállni kéne szárnyak nélkül,
Álmodozni álmok nélkül.
Ismered, ugye az érzést, amikor gyerek vagy, a képzeleted határtalan, és tényleg hiszel a csodában? Én azt gondoltam, hatalmas képességeim vannak.
Tudjál álmokra várni,
ahogy ők tudnak várni rád,
az éber csak így nem
csalja meg magát.
A borzalom olvasása végül ugyanolyan adrenalinömlésre vezet, mint a borzalom maga. A könyvvilág nem külön világ, folyékony a határvonal – a tintán keresztül folyik bele a mozgások képe. A képzelet maga sem varázsol újat – csak a meglevőt önti át egy szerényebb vagy kívánatosabb formába.
Amikor tudatosan belevágsz, hogy elkezded irányítani a figyelmedet, amit meg kell tenned, ha szeretnéd sikeresen megváltoztatni a megfigyelt események menetét, akkor rájössz, hogy milyen kevés irányítást gyakoroltál a képzeleted fölött, mert eddig azt az érzékszervi benyomások és a meddő hangulataid árapályán való sodródás uralták.
Választhatsz, hogy vagy megmaradsz az önmagadról alkotott jelenlegi elképzelésedben (egy olyan embernek, aki csak vágyódik a szabadság, az egészség és a biztonság után), vagy úgy döntesz, hogy saját megváltásod eszközévé válsz, és annak képzeled magad, aki lenni akarsz, így teljesítve be a vágyadat és váltva meg önmagadat.










