Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.
Ha többé nem tisztelik az igazságot, vagy akár csak kicsit is csökken a becse, minden dolog kétségessé lesz.
Az igazság megtalálására ne keress más utat, mint először az alázat, másodszor az alázat, harmadszor az alázat… Akárhányszor kérdeznél a keresztény élet titkáról, mindig ezt mondanám: alázat, még ha a szükség arra kényszerítene is, hogy mást mondjak.
Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.
Azt állítja, hogy az igazság még az egyénnél is fontosabb? Ugyan! Igazság, mi az? Semmi, csupán egy eszme, míg ön hús és vér. Miért áldozná a valóst a képzeletért?
Az igazság elrejtése mindig kísérti a lelket, és az egy kapcsolat halála.
A szenvedélyek rabságában vergődő ember szavakban jó szándékú és igazságszerető lehet, az Igazságot mégsem leli föl soha. Mert az Igazságot csak az keresheti sikerrel, aki teljesen kiszabadul a szeretet és gyűlölet, a boldogság és a gyötrelem kettős szorításából.
Az igazság kutatásának eszközei éppoly egyszerűek, mint amilyen nehezen elsajátíthatók.
Az Igazság odaadó híve soha semmit ne tegyen puszta konvencióból. Mindig készen kell állnia, hogy helyesbítse korábbi cselekedeteit, és ha fölfedezi, hogy tévedett, minden körülmények között meg kell vallania tévedését, és vezekelnie kell érte.
Az Igazság keresése közben természetesen elhalványul a harag, az önzés, a gyűlölet, hisz máskülönben nem juthatnánk el az Igazságig.
A legkönnyebben akkor szerezhetünk igazságot magunknak, ha magunk is igazságot szolgáltatunk másoknak.
Mások életén tépelődni nagyon veszélyes dolog, ugyanis az igazságot senkiről nem tudhatjuk, és emiatt óhatatlanul tévedni fogunk. Ha csak abból ítélhetünk, amit hirtelenjében látunk vagy hallunk, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a másiknak biztosan jobb.