Az igazság fáklya, méghozzá rettenetes; ezért próbálunk mind csak úgy hunyorogva elsurranni mellette, mi több, félve, hogy megéget.
Százszázalékos igazság ugyanúgy nem létezik, mint százszázalékos alkohol.
A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van. Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét. Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől.
Az igazságnak nem a fölfedezése a nehéz, hanem a kimondása; a fölfedése tehát.
Aki a rettenetet elmondja, azzal már fel is oldja.
Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik.
Önök tagadhatják mindazt, amit láttam, mindazt, amire rájöttem, de már nem sokáig. Mert már túl sokan tudják, hogy mi folyik itt, és senkinek, egy hivatalos szervnek sincs hatalma az igazság felett.
Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.
Csak azért, mert valamit erősen hiszel, az még nem teszi azt igazzá.
Az igazságot, a békét és a megértést mindig csak azok keresik a földön, akiket legyőztek és eltapostak.
Az igazmondás és az orvostudomány, a rettenetes kivételektől eltekintve, egyszerűen nem járhat együtt.
A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.
Minden tud csalni, de a hang színe, az nem… Az őszinte és leleplez minden érzést.
Az igazság hasonlatos az istenséghez; nem közvetlen jelenik meg, hanem nyilatkozásaiból kell kitalálnunk.
Az olyan igazság, amelyben nem hiszünk, bántóbb lehet, mint egy hazugság.
Ami hazugság, összesen három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az emberhez. Az igazság megtart. Szomorkodni kevés. Van abban valami makacs butaság.
Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk – és van a „szövegalatti”, vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk. Vagy nem akarunk érteni! Ilyen is van. Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem akarja megérteni, amit a másik valóban üzen neki – inkább elhiszi a hazugságot.