Az Idő azonban nagy úr. Néha maga az ördög; kénye-kedvére változtatja meg a dolgokat, hol elnyújt, hol torzít, máskor megerősít, elgyengít, vagy éppen pusztít és nyomorba dönt.
Idő idézetek
Csak az tudja megragadni a pillanatot, aki képes érezni az időbe vetettséget.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nem azért van az idő, hogy túléljük, hanem arra való, hogy újra és újra átéljük.
Eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba.
Buta egy csorda az ember. Az időnk felét azzal töltjük, hogy megpróbáljunk beilleszkedni a tömegbe, a másik felét meg azzal, hogy valamivel kitűnjünk belőle.
A legrosszabb a halálban, hogy az élet megy tovább. Az időt nem érdekli az ilyesmi.
A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.
Talán nemcsak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő.
Az idő persze pénz. Ám a könyvekkel töltött órák biztosan aranyat érnek.
Szavain testet ölt az idő, mint évszázados leleteken a kocsonyás moszat.
Irreális célok nincsenek, csak irreálisan megszabott időkeret.
Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.
A börtönben minden napod tökéletes mása az előzőnek […] Az órák használata tilos volt, az időt csak az őrök kiáltásai, feszes vezényszavai, továbbá a munkát és a szüneteket jelző harangok hangjai strukturálták. Az ember időben létezik, ha elveszted az időérzéked, megtébolyodsz.
A képzeletszülte koholmányokat megcáfolja az idő, és jóváhagyja a természet ítéletét.
A mai napig nem nőtt be a fejem lágya, és egy jottányival sem tudok többet az életről, mint negyvenéves koromban. Csak az idő szaladt el a fejem felett.
Gyógyulás során van egy határ. Eljön az a pont, amikor az idő múlása már nem tényező: eljutunk odáig, ameddig el lehetett.
Nézd, hogy rohan az idő,
nem vár, tovaszáll.
A tegnap emléke
a mában akadály.Elsuhannak a percek,
nincs megállás, nincs.
Minden másodperc
becsülendő kincs.A évek elszállnak
feletted, s felettem,
ami köztünk volt,
még most sem feledtem.Kattog a mutató
zakatol az óra,
elmúlik az élet
megáll a mutatója.
Rohan az idő. A kegyéből élők vagyunk egy darabig, értsd: vádlottak és elítéltek. Aztán meghalunk, de pár évig még jelen vagyunk azok számára, akik ismertek, hanem aztán hamarosan újabb változás jön: a halottakból rég halottak lesznek, senki nem emlékszik már rájuk, elnyeli őket a semmi; csak a ritka kevesek nevét őrzi az emlékezet, de mivel minden hiteles tanú, minden valóságos emlék kivész, bábokká változnak…
Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.
