Az idő minden sebet begyógyít: maradj pozitív és lépj tovább.
Kurta a lét. Míg csevegünk, elfut irígy időnk:
fogd hát, s tépd le a mát, és sose várd, nyílik-e holnapod.
Az idő eljárt. Hozott amit hozhatott, s vitt, amit vihetett.
Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valóság az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
A padláson penészes időszaga volt a csendnek és a pókhálók portól súlyosan csüngtek le a lécekről.
Az idő a remek cégek legnagyobb barátja és a középszerű cégek legnagyobb ellensége.
Vannak dolgok, amelyekhez idő kell, nem számít a tehetség vagy az erőfeszítés. Nem lehet gyereked egy hónap alatt úgy, hogy kilenc nőt teherbe ejtesz.
Szörnyű idők ezek, de szép idők, s bánataimnak legbánatosabbja az, hogy nem most, és veletek vagyok olyan ifjú, amilyennek ma lenni illik, s amilyenek hiszem, hogy vagytok.
Kezében óriás rostával
Áll az Idő, és rostál egyre,
Világokat szed ki és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte.
A múló idő ismeretében állíthatom, nagyon gyorsan elszalad az élet. Mindaz, amire nem figyelünk eléggé, nagyon hamar visszacsap. Semmi nem jár következmények nélkül, és jó, ha ezekkel tisztában vagyunk, mert akkor el tudjuk dönteni, hogy mire akarunk időt szánni.
Az időnkből nagyon limitáltan áll rendelkezésre – és nem is tudjuk ugye előre, hogy pontosan mennyi.Persze nem kell pánikolni, hogy mindjárt vége, de egyébként nem tudhatjuk… Ha ennek fényében vizsgálod a döntéseidet, sokkal könnyebb a valóban fontos dolgokat a helyükön kezelni az életedben, könnyebb nemet és igent mondani bizonyos dolgokra.
Fontos felismernünk, hogy senkinek sincs ideje mindenre, de mindenkinek lehet ideje arra, ami igazán számít.
Be ne csapjuk magunkat! Az idő halad előre, és mi szeretnénk hinni, hogy minden, ami benne van, előrehalad, hogy a fejlődés előre-fejlődés… a legeszesebbeket is félrevezeti ez a látszat.
Nézz bármilyen messze, azon túl még határtalan tér van,
Számolj bármennyit, körülötte még határtalan idő van.
A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.
Nincsen annyi időnk, hogy azoknak a ráérő és szőrszálhasogató embereknek a kutakodásával foglalkozzunk, akikben több hajlam van a kérdezősködésre, mint a megértésre.
Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.
Ha a homokórában a szemek elkopnak, akkor talán az örökkévalóság marad az üvegben?