Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Mindig vannak határidők, mindig ketyeg valahol egy óra. Ezért fontos, hogy jól osszuk be az időt.
A múltat nem lehet jelenné tenni; soha nem tudhatjuk meg, hogy mik nem vagyunk. Pedig ugyanaz a fátyol fedi a múltat, a jelent és a jövőt.
Sok optimista nem érti, miért különbözne a jövő a múlttól.
Aki ma a holnapé akar lenni, csak azt éri el vele, hogy holnapután a tegnapé lesz.
Az idő jó barát azok számára, akik az igazság és a tisztesség alapján cselekszenek, és halálos ellensége mindazoknak, akik nem így gondolkodnak, bár a büntetés vagy jutalom gyakorta lassan érkezik.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött.
Mit nem fogadtál el a pillanattól,
Az öröklét sem adja vissza már.
Becsüld a percet! Elmúlik hamar.
Se a rút, se a szép nem tér vissza
Többé ugyanazon alakban.
Ebben csak egy a keserű:
a lét rövid, hosszú a mű.
A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást – valamennyi a félelem különböző formája – a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.
A megvilágosodott ember figyelmének középpontjában mindig a most áll, de periférikusan azért tudatában van az időnek.
Soha semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt. Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.
Az ember minden életkorához más-más nyugtalanságot rendelt az Úr.
A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!
