A pénz nekem szabadságot ad.
Scherer Péter
1961. nov. 16. - 2026. máj. 19.
Jászai Mari-díjas magyar színész
Én sajnos anyagias vagyok. Anyagiasnak születtem, sváb gyerek vagyok, de ennek vannak előnyei, például az, hogy van kis tartalékom, ha nagyon megborul alattam a föld, akkor se fogunk éhen halni. Igyekszem úgy gondolkodni a pénzről, hogy az azért van, hogy elköltsem. Ez nem azt jelenti, hogy szórom, de már nem fáj beülni egy jobb étterembe enni valami finomat, vagy egy jobb bicikliért fizetni.
Én 35 éves koromig egy árva fillér nélkül csináltam a színházat. Annyira keveset kerestem, hogy azt ember nem tudja elképzelni, de nem adtam fel. De 35-től 60 éves koromig mindent bepótoltam, anyagilag is.
Anyám sokszor emlegetett egy bölcsességet, ami úgy szólt, hogy a jó szülők gyökereket és szárnyakat adnak a gyermekeiknek. Ez szerintem nagyon szép gondolat.
Az apaság csodálatos dolog, semmi pénzért nem hagytam volna ki. Gyerekeket nevelgetni, terelgetni és érezni a szeretetüket, a ragaszkodásukat, a világ legjobb dolga, ahogyan az is, hogy meg tudjak felelni az apaság által támasztott kihívásoknak.
Ha megkérdezik tőlem, hogy mit érzek életem legnagyobb sikerének, akkor először egyértelműen a három gyerekem jut eszembe. Ők az életem legnagyobb sikere. A második legnagyobb siker pedig az, hogy színész lettem. Ez is nagy siker, mert nem vettek fel a Színművészetire, és egy másik utat járva értem el azt, ahol most tartok.
Gyűjtögető típus vagyok. Ha valami kedves a számomra, akkor azt elrakom, lehet az egy forgatókönyv vagy egy speciális kellék egy színházi előadásról.
Patrick Duffy nagyon profi, nagyon precíz, és mindig tudta, mit akar csinálni abban a kis jelenetben, ami közös volt nekünk, így kiválóan alakított a filmben. Magánemberként is nagyon szimpatikus volt. Az egyik forgatás alkalmával volt egy körülbelül 15 perces szünetem, amikor nem kellett beállnom, ő pedig ott ült, várva a jelenetére. Leültem mellé, és egy picit dumáltunk. Szerény angoltudással, tolmács nélkül kérdezgettem az életéről, és közben úgy éreztem, jól megvagyunk. Aztán volt egy jópofa sztorink, kitaláltuk, hogy csináljanak egy közös képet rólunk, mégiscsak ő a sztárszereplő, én pedig a főszereplő. Ekkor megjegyeztem, hogy „Iszonyú magas vagy hozzám, Patrik, ne haragudj, ez nagyon nem oké.” Mire ő a botjára támaszkodott, és leguggolt vagy letérdelt, és azt mondta: „Na jól van, lejövök a te szintedre.”
Én nem félnék ennyire az ellenzéktől. Előbb-utóbb úgyis mindenki belebukik abba, amit csinál. Előbb-utóbb lefő a kávé.
A házasság csodálatos szó a kapcsolatunkra. De inkább azt mondanám, hogy ezer szálon összekötő, mélységes mély barátság van köztünk Zolival.
-mondta Scherer Péter a Mucsi Zoltánnal ápolt, évtizedes kapcsolatáról.