Nincs semmi rossz a hatalomban, ha a hatalmat helyesen használják. Láthatjátok, mi történik, ha néhány filozófusunk eltér az alapoktól. És az egyik legfőbb gond a történelemmel az, hogy a szeretet és a hatalom fogalmát általában szembehelyezték egymással, így a szeretetet a hatalomról lemondásként értelmezték, a hatalmat pedig a szeretet elutasításaként.
A hatalom, mint valamiféle emberi viszony, minden társadalomban megjelenik. Ez az emberi természet következménye.
Nem lehet úgy vezetni, hogy ütöd az emberek fejét – az tettlegesség, nem vezetés.
Minél nagyobb ereje van egy civilizációnak, annál nagyobb az esély arra, hogy ha nem gondolkodik globálisan, előrelátóan és pozitív módon, akkor idővel elpusztítja saját magát. Márpedig ennek a mai, modern társadalomnak roppant ereje van.
A történelem a tények tudománya, a politika az ösztönök birodalma. Nem véletlen, hogy a politikusok is az emberek ösztöneire építenek. Ami egyébként gyakorlatias gondolat, hiszen ösztöne mindenkinek van, esze viszont csak keveseknek.
A kormányzat nem ésszerűség és nem ékesszólás, hanem hatalom. Miként a tűz, veszélyes szolga és félelmetes gazda; egy pillanatra sem szabad felelőtlenül ráhagyni, hogyan jár el.
Önkényuralmat kiépíteni legegyszerűbben a féktelenséggel visszaélő szabadság romjain lehetséges.
Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. Az szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb és maradandóbb, mint az, amelyik a büntetéstől való félelemből ered.
Minden diktatúra beteg, és beteg azok agya is, akik azt kiszolgálják.
Eljön az idő, amikor az Egyesült Államok elnöke leszek, és emlékezni fogok minden olyan alapítóra, aki kulturálisan nem tudta megérteni, hogy mit csinálunk.
Hazudni és uralni a világot, egyazon érem két oldala.
Minél több hatalmat adunk a kormánynak, az annál korruptabb lesz. És ha felhatalmazzuk a kormányt, hogy vegye el a fegyvereinket, akkor ezzel feladjuk, hogy harcolni tudjunk a korrupt hatalom ellen.
Visszaéltem a hatalommal (…), azt gondoltam, hatalmam van minden fölött. Most, hogy elolvastam néhány akkoriban adott interjúmat, azt kívánom, bárcsak visszamehetnék, és pofon üthetném magam.
A hatalomnak nagy titka ebben áll: tudni, hogy mások még gyávábbak, mint mi.
Miért kellett a jövendő államférfiaknak éneket, zenét és táncot tanulniuk? Azért, mert akkor még tudták, hogy ezek kapcsolati formák a transzcendenciával. A tánc, az ének, a zene kapcsolatot teremt a világ harmóniáival, és valamiféle rezonanciát hoz létre bennünk.
A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyengeség.