Az élőkkel fel lehet venni a harcot, a halottakkal nem.
Halál idézetek
Matko Destanov: Meghalt apám.
Dadan Karambolo: Tényleg?
Matko Destanov: Tényleg.
Dadan Karambolo: Részvétem.
Matko Destanov: Most mit csináljunk? Esküvő és temetés nem megy együtt.
Dadan Karambolo: Igazad van, haljon meg három nap múlva.
Matko Destanov: Három nap múlva? Ma reggel halt meg!
Dadan Karambolo: Ki mondta ezt? Há’, ki tud róla?
Matko Destanov: Hogyhogy, ki? Tudom én, tudja a Zare…Egyből jöttem, hogy elmondjam neked, negyven napig gyászolnunk kell, Dadan.
Dadan Karambolo: Meggyászolom én is, majd három nap múlva. Bölcs ember vagy te, hogy nem halasztod el az esküvőt.
Matko Destanov: Dehát muszáj lesz…
Dadan Karambolo: Há’ hülye vagy te? Apám forogjon a sírjában, azt akarod?
Matko Destanov: Isten őrizzen, Dadan.
Dadan Karambolo: Senkinek egy szót se róla! Neki mindegy, hogy mikor hal meg, szerdán vagy pénteken.
A halál ünnepélyes pillanatában minden ember, még ha hirtelen is hal meg, meglátja az elmúlt életének egészét maga előtt felsorakozni, annak apró részleteiben. Egy rövid pillanatra a személyiség eggyé válik az egyéniséggel és a mindentudó Én-nel. De ez a pillanat elég, hogy megmutassa neki az okok egész láncolatát, amik működnek az élete folyamán. Úgy látja, és megérti önmagát, hogy milyen valójában, a hízelgés vagy önbecsapás díszítése nélkül. Olvassa az életét, úgy marad, mint egy néző, aki letekint a színtérre, amit épp elhagy, megérzi és megismeri minden őt ért szenvedés igazságosságát.
Ahogy öregszem, egyre inkább az a gyanúm, hogy az utóbbiról van szó. Nem akkor halunk meg, amikor biológiai értelemben is meghalunk, hanem korábban. Nem hibátlan, érett almaként hullunk le az élet fájáról, hanem aszottan, férgesen. Vagy meglehet, hogy akkor már alma, gyümölcs se vagyunk, hanem valami más, valami azonosíthatatlan, valami félelmetes. Talán ezért sikeredik a művészetben olyan hamisra minden haldoklási jelenet, amely azt sugallja, hogy ott, azon az ágyon, azon a csatatéren, abban a lépcsőházban, abban a mentőautóban, azon az órán, abban a percben zajlik le minden.
Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.














