A gyógyulás nem az, hogy úgy teszünk, mintha semmi rosszat nem építettünk volna be magunkba. Itt megint jöhet a gyász és siratás. Meg kell gyászolni, hogy soha az életben nem fogom tudni, hogy ki lehettem volna, hogyha nem lettek volna traumáim. Viszont az vagyok, aki vagyok, és felelős vagyok azért, amit teszek, amit mondok. A csatatér bennem van, nem pedig a világban.
A gyógyulás néha fájdalmasabb a haldoklásnál.
A gyógyulás kulcsa a mindenben érvényesülő mértékletesség: az evésben, az emberekkel való kommunikációban, az idő eltöltésében, az energia áramoltatásban. Semmit sem szabad túlzásba vinni.
Az igazi gyógyulás elképesztően nehéz és fájdalmas. Ott kezdődik, hogy szembenézel önmagaddal, fiam.
A gyógyulás sohasem a gyógyítón vagy a betegen múlik, egyedül Isten akaratán. Örvendezni a gyógyuláson, ez természetes, mondhatni, el is várható viselkedés, ám a gyógyultnak kötelessége, hogy megkérdezze, miért, kötelessége elmélkedni Isten akaratán, és azon, mily hallatlan messzeségekbe megy el akarata érvényesítésére a Mindenható.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
A gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bízik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban megbízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott.
Egyszerűen azzal a hittel indulj el, amid van. Ha Isten úgy dönt, hogy meggyógyít, azzal elősegíti hited növekedését. A gyógyulás nem mindig hitből következik be. Néha hitre vezet.
Lesz itt minden, ígérem, ha felkelsz egy napon,
meglátod, ha odasétálsz, s kinézel az ablakon.
Utazgatunk, elmegyünk, csavargunk majd, te és én,
csak egyet tegyél meg nekem, gyógyulj fel a kedvemért.
Olyan embereket is visszaadtak már az életnek, akiket tudatlan egyének elveszetteknek tartottak; és meghaltak olyanok, akik felgyógyulhattak volna, ha helyes eszközöket alkalmaznak.