Vannak kórok, amiket kifejezetten el kell titkolni a beteg elől. A gyógyulás érdekében. Nem szabad kitennünk a lelket a sokknak.
Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulás azon múlik, mihez kezdtünk az időnkkel.
A gyógyulás bizonyos szempontból annak az elfelejtése, hogy meg kell védenünk magunkat a fájdalomtól.
A valódi gyógyulás egy olyan dekondicionáló folyamat, amely segít feloldani azokat a blokkokat, narratívákat és rugalmatlanságot, amelyek megakadályoznak abban, hogy boldogok legyünk. A gyógyulás önmagunk megismerésével és szeretetével kezdődik. Amikor látjuk és érezzük, hogy mennyi mindent hordozunk, világossá válik, hogy itt az ideje elkezdeni gyakorolni az elengedést.
A gyógyulás folyamata ritkán egyenes vonalú, és teljesen rendben van, ha olyasmi miatt sírsz, amiről azt hitted, hogy már túl vagy rajta.
Az állatok ösztönösen tudják, hogy a megállás a gyógyulás legjobb módja.
A gyógyulás nem az, hogy úgy teszünk, mintha semmi rosszat nem építettünk volna be magunkba. Itt megint jöhet a gyász és siratás. Meg kell gyászolni, hogy soha az életben nem fogom tudni, hogy ki lehettem volna, hogyha nem lettek volna traumáim. Viszont az vagyok, aki vagyok, és felelős vagyok azért, amit teszek, amit mondok. A csatatér bennem van, nem pedig a világban.
A gyógyulás néha fájdalmasabb a haldoklásnál.
A gyógyulás kulcsa a mindenben érvényesülő mértékletesség: az evésben, az emberekkel való kommunikációban, az idő eltöltésében, az energia áramoltatásban. Semmit sem szabad túlzásba vinni.
Az igazi gyógyulás elképesztően nehéz és fájdalmas. Ott kezdődik, hogy szembenézel önmagaddal, fiam.
A gyógyulás sohasem a gyógyítón vagy a betegen múlik, egyedül Isten akaratán. Örvendezni a gyógyuláson, ez természetes, mondhatni, el is várható viselkedés, ám a gyógyultnak kötelessége, hogy megkérdezze, miért, kötelessége elmélkedni Isten akaratán, és azon, mily hallatlan messzeségekbe megy el akarata érvényesítésére a Mindenható.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
A gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bízik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban megbízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott.
Egyszerűen azzal a hittel indulj el, amid van. Ha Isten úgy dönt, hogy meggyógyít, azzal elősegíti hited növekedését. A gyógyulás nem mindig hitből következik be. Néha hitre vezet.