71 idézet
Nem szabnék határt annak, hogy milyen gyorsan tudok futni. Amikor 9,6-ot futottam, az emberek elkezdtek 9,5-ös időről beszélni. Most futottam 9,5-öt, tehát az emberek 9,4-ről beszélnek. Fogadok, hogy ha megfutom a 9,4-et, akkor majd a 9,3-ról kezdenek el beszélni.
A futás nem holmi varázsbab, és nem várhatom el tőle, hogy hozzászoktasson az élet valódi szomorúságához. Tisztában vagyok vele. Az életem nehéz időszakaiban azonban – anélkül, hogy tudatában lettem volna – végül mégiscsak szert tettem egyfajta küzdőszellemre, amely mindennap a segítségemre volt, amióta csak ott találtam magam a padlón, és azon tanakodtam, vajon fel tudok-e még egyszer állni onnan. Segített kikecmeregnem a saját készítésű kalitkámból; új feladatokra, új tapasztalatokra, igaz szeretetre, és olyasfajta optimizmusra meg önbizalomra sarkallt, ami által több lehetek egy szorongástól béna nőnél. Új identitásra tettem szert általa, amely immár nem a veszélyt és a rettegést látta mindenekelőtt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy kifutottam a lelki nyomorúságból.
Alaptézis, hogy a futás segít megszabadulni azoktól a gondolatoktól, melyek bánatot okoznak számunkra.
Kissé magányos alkat vagyok – ez vitathatatlanul így van azok esetében, akik száz mérföld vagy még annál is több futóedzést jegyeznek maguknak hetente. De a sors fintora, hogy életem legszorosabb barátságainak némelyikét épp azokkal kötöttem, akikkel az ultramaratonokon versenyeztem. A futás során minden egyes nap egymagunkban járjuk meg a poklot, de az ott szövődő baráti kötelék mégis elképesztően erősnek bizonyul.
Láb- és térdsérüléseink jelentős részének az az oka, hogy olyan cipőben futunk, amely elsorvasztja lábunk izmait, túlpronálást és térdproblémákat okoz. Amíg a Nike 1972-ben elő nem állt a modern futócipővel, az emberek kifejezetten vékony talpú cipőben futottak, a lábuk erős volt, és jóval ritkábban fordultak elő térdsérülések.
Középiskolás sí- és terepfutóként aztán mást sem hallott az edzőitől, mint hogy egyen rengeteg sovány húst, mert a kemény igénybevétel mellett csak azzal építhet mindig megújuló izomzatot. Ám Scott minél több nagy állóképességű atléta életét tanulmányozta, annál több vegetáriánust talált.
Ha a technika elsajátítása közben a közérzetéről kérdezem a futómat, és ő kijelenti, hogy „nagyszerűen” érzi magát, akkor tudom, hogy baj van. Mert ez azt jelzi, hogy minden maradt a régiben. A változásnak ugyanis kellemetlennek kell lennie. Ekkor már nem tudja elég rosszul csinálni ahhoz, hogy továbbra is kényelmesnek érezze a futást, de még igazán jól, helyes technikával sem megy neki. Mert nemcsak a képességei alakulnak át, hanem a szövetei is; a futó azokat az izmait dolgoztatja, amelyek hosszú évek óta aludtak.
Ha évtizedekig futhatna az ember sérülések nélkül… hetente sok száz kilométert úgy, hogy minden pillanatát élvezi… és miközben szárnyal, a szíve nyugodtan ver, feszültsége, haragja alábbhagy? És ha nem lenne több bűnözés, mohóság, koleszterin, ismét Futó Emberekké válnánk, és testünk rátalálna a régi ritmusra?
Gondold azt, hogy a futásod könnyű, súlytalan, puha és gyors. Kezdd a könnyűvel, mert ha csak erőfeszítés nélkül futsz, de másra nem telik, már az is valami.
Van valami egyetemes abban, amit a futó érez, mert számára két ősi hajtóerő, a félelem és az öröm egyesül a futásban. Fut, mert fél, és fut, mert boldog. Elfut a nehézségei elől, és fut, hogy töltekezzen.
Szeretem ezt. Amikor csak a futás van és én. Amikor érzem, hogy haladok. A magam erejéből. Már nincsenek körülöttem emberek, nem járnak az autók, a házak is eltűntek. Szeretem, ahogy megszűnik körülöttem a világ. Szeretem, ahogy a cipőm hangja gyors ütemet ver az úton. Szeretem, hogy úgy dobog a szívem, majd’ kiugrik a helyéről. Szeretem, ahogy az egész testemet elönti az energia és az adrenalin. Szeretem, ahogy a fejemről ömlik az izzadság az arcomra. Szeretem, ahogy kitágul a mellkasom és elárasztja a tüdőmet a levegő. Szeretem, ahogy megfeszülnek az izmaim és úgy érzem, hogy minden egyes lépéssel a világ végére repülök el. Igen, szó szerint repülök. És már nem akarom, hogy vége legyen. Élvezni akarom, amíg csak lehet, amíg csak tudom. Nincs is ennél jobb érzés.
A futás magányos sport – mondják gyakran. Ebben van némi igazság: magunk edzünk, magunk versenyzünk – ritka a csapatverseny.
A futás az exem, Patrick mániája volt. Nekem olyan volt ez a sport, mint a fodros kel – tudjuk, hogy létezik, és lehet, hogy még jót is tenne, de őszintén szólva az élet mindig is túl rövid lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk.
Volt valami a futás egyszerű aktusában – az embernek nem kellett jónak lennie benne ahhoz, hogy működjön.
A főiskola alatt végig futottam. A futás célt adott nekem, mikor nem tudtam biztosan, mi is a célom. Így azt éreztem, vannak alapjaim, kötődőm a földhöz. Nem küzdöttem az életem azon részeivel, amelyek kétségbeejtőnek tűntek. A futás volt az első olyan dolog az életemben, amire úgy tekinthettem, hogy pontosan azt csinálom, amit csinálnom kell.
A futásról úgy éreztem, produktív vagyok, mert jól hasznosítom a napjaimat, és rákényszerítem magamat, hogy valami fizikailag és szellemileg megerőltetőt csináljak.
A futók imája: (–Erosz a sport istene is, nem csak a sze*ualitásé—)
Ó, Erosz, ki a csúcsélményekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te pillanatod, legyen meg a te időtlen áramlásod, amint a vágyainkban, úgy a valóságban is.
Mindennapi futásunkat add meg nékünk ma, és készíts fel minket az eksztázisra, miképpen mi is mindent megteszünk az önmeghaladásért, és ne kímélj minket a megmérettetésektől, de szabadíts meg minket a fáradtságtól, mert akkor miénk a mámor, a győzelem és tündöklő egységtudat mindörökké. Ámen
A futás legádázabb ellenségei a tornatanárok. A büntetőkörök, amíg a többiek önfeledten fociznak vagy kosaraznak, örökre elveszik a legtöbb diák kedvét a futástól.
Aki sokat tud egyedül futni, az valószínűleg jól érzi magát a bőrében.
Az ember alapvető és mindennapi szükséglete az öröm. Ha viszont nem kapja meg, törvényszerű, hogy pótszereket alkalmaz, s a kínálat elég széles: kávé, cigi, pia, drog, tévé, számítógép, munkamánia, hatalom, vagyon, erőszak, politika. Aki rendszeresen fut (vagy más sportot űz), annak semmi szüksége ilyen dolgokra.
A futás több mint sport – életforma, meditáció és önismereti út egyben. A futás idézetek mindazt a szabadságot, erőt és kitartást fejezik ki, amit a kilométerek megtétele jelent.
Egy frappáns idézet képes visszaadni azt a pillanatot, amikor minden lépés könnyűnek tűnik, vagy éppen azt az érzést, amikor a fáradtság ellenére is tovább visz a belső erő.
A futás nemcsak a testet edzi, hanem a lelket is erősíti. Az idézetek emlékeztetnek arra, hogy minden egyes futás egy kis győzelem önmagunk felett.
A futással kapcsolatos idézetek gyakran szólnak a kitartásról, a fegyelemről és a motivációról. Egy-egy sor képes erőt adni a kezdő lépésekhez, vagy segít átlendülni azon a ponton, amikor legszívesebben megállnánk. A futás idézetek arra tanítanak, hogy a határaink sokszor csak a fejünkben léteznek.
A futás során nemcsak a test szabadul fel, hanem a gondolatok is. Az idézetek visszaadják azt a különleges érzést, amikor a ritmusos lépések, a szívverés és a levegővétel tökéletes harmóniát alkotnak. Futni annyi, mint kilépni a mindennapok zajából, és megtalálni a belső békét.
Nem minden futás idézet komoly hangvételű – sok közöttük a vidám, humoros vagy inspiráló gondolat is. Ezek a sorok emlékeztetnek arra, hogy a futás öröm is lehet: a reggeli kocogás frissítő energiája, a közös futások baráti hangulata vagy a célba érés felemelő pillanata.
Legyen szó verseny előtti motivációról vagy közösségi bejegyzésről, a futás idézetek mindig megtalálják a helyüket. Egy jól megválasztott mondat segíthet elindulni, új lendületet adni, vagy egyszerűen csak kifejezni, mit jelent számodra a futás.
A futás idézetek arra emlékeztetnek, hogy minden lépés közelebb visz nemcsak a célhoz, hanem önmagunk alaposabb megismeréséhez is.
