Az etikai relativizmus a privát, partikuláris és elsősorban materiális természetű érdeket /hatalom, pénz, tulajdon/ állítja az egyetemes /élet/értékek helyére.
A kezdet és vég minden folyamat elkerülhetetlen aspektusa. De rendkívül nehéz meghatározni, hol kezdődik és hol szűnik meg valami, mivel az események és a folyamatok, a kezdetek és a végződések a szó pontos értelmében sehol sem osztható kontinuumot alkotnak.
Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet.
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
Ha csak az érzékelt tárgy léteznék, akkor semmi sem volna, ha nem volnának lelkes lények, mert hiszen nem volna érzékelés.
Ha valami elmúlik, valami formában azért meg kell maradnia, s ha valami keletkezik, kell lenni, miből és ami által létrehozódik.
Vannak, akik helyes következtetéseket vonnak le a csekély számú alaptételből, ez az egyik fajtája a helyes gondolkodásnak.
Az embernek igenis szüksége van mindenféle elfoglaltságra, akár fizikai, akár értelmi, akár érzelmi szinten, hogy mindenáron elkerülhesse a saját magával, az élettel, léte értelmével, a válaszok elviselhetetlen hiányával és a halállal kapcsolatos kérdéseit.
Minden filozófusnak van egy alapértéke, amit szabadságnak neveznek. Ahol a szabadság sérül, ahol a szabadságot bármilyen formában elnyomják, ott a filozófus mindig beleszól, és mindig valami olyan mellett, ami a filozófia számára alapvető. Gondolatszabadság, szólásszabadság, jogrendszer.
A gondolkodás legmagasabb szintje a teljes különbségtétel. A gondolkodás legalacsonyabb szintje a teljes képtelenség a különbségtételre, azaz az azonosítás.
Minden cselekvésnek van miértje és oka. Ezt a filozófiai szellemiséget akarom belevinni a harcművészetbe, ezért továbbra is tanulmányozom a filozófiát. Ez egész más magasságba fogja emelni a Jeet Kune Dómat a küzdősportok világában!
Nem épp most mutatta meg nekem a víz a kungfu elvét? Megütöttem, de nem lett semmi baja. Ismét megütöttem, teljes erőmből, és még csak meg sem sérült! Megpróbáltam megfogni, de lehetetlen volt. A víz, a világ leglágyabb anyaga, amelyet a legkisebb üvegbe is bele lehet tölteni, eddig gyengének tűnt nekem, de valójában a legkeményebb anyagba is képes behatolni. Ez az! Olyan akartam lenni, mint a víz természete.
A világot egy legyőzendő akadálynak tekintem, és a személyes filozófiám: „Ölj vagy megölnek!”
Normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
Az Időtlen vagyunk, mely időként és változásként jeleníti meg önmagát. A világ nem egy sötét, hanem egy gyönyörű festmény, és a kép a jelenlegi fényednek megfelelően változik. Amint egyre tudatosabbá válsz az Igazságra, az univerzum tündöklését fogod látni mindenben, amire tekintesz.
A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.
A mindenségben minden mindennel összefügg. Minden része az egy nagy folyamatnak, amelynek irányát csak sejtjük – amelynek irányáról mindenkinek más fogalma van.