Ha a padlón vagy, szedjél föl onnan valamit!
A szerencse olyan, mint a Tour de France: egész évben várod, aztán észre sem veszed, és már el is múlt.
Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam. Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek.
Apám megtanította, hogy a félelem örök. Tanuld meg, akkor jó harcos leszel!
(Leónidasz király)
Nem mindenki tör uralomra, ahogy szabadságra se vágyik mindenki.
Veszélyes a boldogság: az ember túl hamar érzi magát biztonságban.
Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad.
Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
A Föld azért gömbölyű, hogy ne lássunk messzire utunkon.
Azon a napon, minden különös ok nélkül, elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig, És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak a város végéig? És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak keresztül Greenbow megyén? Ott meg az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire eljutottam, miért ne fussak végig a szép Alabama államon? Meg is tettem. Végigfutottam egyből egész Alabamán. És csak úgy egyszerűen tovább kellett mennem. Elfutottam egészen az óceánig. És amikor odaértem, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akár meg is fordulhatok és futhatok tovább. Amikor odaértem a másik óceánhoz, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akkor vissza is fordulhatok és futhatok tovább…és tovább. Mikor elfáradtam, aludtam, mikor megéheztem, ettem, mikor mennem kellett, azt mondtam, indulás!
B. B. volt a legjobb jóbarátom. És még én is tudom, hogy olyan nem nő minden bokorban.
Fogták a történeted, ami olyan nagyon…nagyon sokat jelentett embereknek, és lealacsonyították. Ezt csinálja a Mátrix, fegyvernek használ gondolatokat, és minden álmot. Mindent, ami fontos nekünk.
Élni könnyű: döntést hozol, és soha nem nézel vissza.
(Halálos iramban – 2001)
Ha egy jó döntés oka rossz indok, akkor rossz a döntés.
Mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben! Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: „én nem léptem volna ütemre”, de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk, még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra, még ha a nyáj azt bégeti is: „neeem heeelyeees”! (…) Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. Induljanak el rajta a maguk tempójában! Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, bárhogyan!
Akkor hiteles az ember, ha olyan, amilyennek megálmodta magát.
