Akárhová mész, bármit látsz, mindig melletted leszek.
Ernest Hemingway írta egyszer, hogy „Szép hely a világ, érdemes harcolni érte”. A második részével egyetértek.
Soha ne mondj nemet egy meghívásnak! Soha ne állj ellent az ismeretlennek! Soha ne légy udvariatlan! És mindig jókor távozz! Csak maradj nyitott és szívd magadba az élményt! És ha fáj, akkor valószínűleg megéri.
Tudod mi a különbség köztünk, Tom? Bárkiből lehetett volna, Te. Én meg mindig is bárki voltam.
1000-ből 999 embernek ez jelenti a valóságot: vágyakozás és félelem.
Maga az a fajta vesztes, aki nem veszi észre, hogyha győzött.
Az evezősök reggelije Renoir-tól. Évente egyszer lefestem. Immár húsz éve. A legnehezebb a tekintet. Néha az az érzésem, megváltozik a hangulatuk, amíg hátat fordítok.
Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet.
A szerencse olyan, mint a Tour de France: egész évben várod, aztán észre sem veszed, és már el is múlt.
Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam. Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek.
Apám megtanította, hogy a félelem örök. Tanuld meg, akkor jó harcos leszel!
(Leónidasz király)
Nem mindenki tör uralomra, ahogy szabadságra se vágyik mindenki.
Veszélyes a boldogság: az ember túl hamar érzi magát biztonságban.
Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad.
Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
