A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.
A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk – egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal… hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (…) megtanított az alázatra.
A férfiak hajlamosak megfeledkezni a nőkről, vagy nem központba helyezni őket, ami nagy hiba, ezért jó, hogy van egy nap, ami emlékeztet érdemeikre. Megérdemlik. A férfi életében a nő a legfontosabb.
A legbecsesebb dolog, amelyet egy férfi ezen a földön magáénak tudhat, az a női szív.
Ezt sose feledd: az ékkő csak akkor ragyog, ha dörzsölik. A férfin meg az csiszol, ha próbára teszik.
De nők, szerep és világ mögött derengett egy érzés, mely mindennél erősebb volt. Ezt az érzést csak férfiak ismerik. Barátság a neve.
A kisgyermekkort, a gyermekkort, a kamaszkort és a férfikort mindig élesen el kellene választani egymástól: ilyenkor lenne szükség próbatételekre, hőstettekre, szertartásokra, történetekre, dalokra és ítéletekre.
A pasik, amikor azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái, nagyon tévednek! Csak tetszelegnek ebben a szerepben! (…) Én bizony azt látom, hogy a férfiak csak erősnek látszanak, de nem azok. Persze valahol el kell kezdeni. Nagy izomzat, adott helyzetben erős hang, karakánság. De vajon mitől fordul mindez az ellenkezőjébe, ha egy adott érzésről kell beszélni? Érzésekről. Mi történik ilyenkor egy pasiban? Miért félnek a férfiak kimondani az érzéseiket? Azt hiszik, attól gyengébbek lesznek?
Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.
Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
Minden férfi sakál, nekünk mégis szükségünk van egyre, hogy megvédjen a többiektől.
A férfiak olyanok, mint a kutyák, az a leghűségesebb, amelyikre nem kötsz nyakörvet.
Tévedés azt hinni, hogy a hatalmas vagyonnal rendelkező férfiak mindig boldogok.
A férfi önmaga sorsának a kovácsa.
Van valami a férfiakban, ami vonzó. Az nem vitás, hogy férfiak nélkül nem lennének háborúk. Igen, ostobák vagyunk, efelől semmi kétség. Mindenféle butaságot csinálunk. Mégis van bennünk valami, ami szerintem tiszteletre méltó, és amit mindig is szerettem: a bajtársiasság.
Ha egy férfi gyenge, azt azonnal kihasználják a többiek. Jobb, ha te vagy az erős. Ha nem is vagy az, akkor legalább legyél annyira okos, hogy szövetkezz egy erőssel. De tulajdonképpen mindig jobb, ha te vagy az erős. Mindig.
A férfi, aki nem képes önmagára vigyázni, a szerelmére, azt úgysem lehet hűségre, kitartásra kényszeríteni. Minden próba eleve kudarcra van ítélve.
Azt gondolom, hogy a férfinak igazi férfinak kell lennie, hogy megtarsa a nőt, ahogy azt a nők szeretnék. Csak tedd, amit a nőd akar, és jók lesztek együtt, és boldogan haltok meg ha eljön az idő.
Összességében, mi, pasik sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint a nők. Úgy látom, hogy mivel egyszerűbb „állatok” vagyunk, egyszerűbb vezérelni minket előre és hátra, jobbra és balra, tehát egyszerűbb minket manipulálni. Jobban ki vagyunk szolgáltatva az érzelmi konfliktusok hiányos kezelése folytán jelentkező feszültségeknek, mivel ezt a részünket nem akarjuk fejleszteni.