A férfi… felébreszti a valódi egyéniségedet. A lelkedet. Lényednek azt a részét, amelyik mindig is arra vár, hogy megélhesd. A férfi mellett azt veszed észre, hogy több vagy, mint korábban. Hogy mellette színesebb a világ. Édesebb a méz. Határtalan a lét. Végtelen a gyönyör.
Az a férfi, amelyik valóban képes téged szeretni, ritkán mondja. Mert megéli. A valódi férfi nem dumál. Cselekszik.
Egy valódi férfi képes úgy szeretni, hogy miközben a kapcsolatotok szorosabbá válik, te egyre szabadabbnak érzed magad.
Sokszor a nő áldozatul esik a férfi egoizmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes férfi nem vállalja az ezzel járó felelősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli”bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki kihasználja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja felelős kötelességét tettéért.
Tényleg azt gondolom, hogy a férfiak alapvetően nagyon gyengék. Annyira könnyen elvesztik az önuralmukat.
Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs eszük. Ön természetesen kivétel. Magának sincs esze, de nem férfi.
Hivatalosan tanúsíthatom, hogy mainapság a férfiszívet nem a szépséggel, a koszttal (…), vagy a jellem csáberejével lehet megfogni, hanem csakis azzal a képességgel, hogy tudunk-e kissé közönyösnek mutatkozni.
Elég időt töltesz a családoddal? Mert aki nem tölt elég időt a családjával, az nem is igazi férfi.
(Don Vito Corleone)
Soha senki nem mond semmit a férfiak testéről. Ha izmos, ha nem, ha vékony, ha pufók, ha apás tested van, minden király és mindenki örül neki. Tudod miért? Mert a lányok kedvesek, nem érdekli őket, mert mi olyannak látjuk az embereket, amilyenek!
Engem rengeteg férfi nem mer megdu*ni, mégpedig azért, mert a nagy többségük a hasától nem látja a p*csét. Kemény gyereknek állítják be magukat, de tudják, hogy ez nem úgy van valójában.