Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.
A kereszténység két évezreden keresztül félremagyarázta ezt a kérdést, más vallások teológusai még hosszabb ideig. Az isten szinte lényegénél fogva tagadja a szabad akaratot, különben nem lenne mindenható. A kereszténység mégis törekszik a szabad akarat koncepciójának megőrzésére, mert nélküle az emberi lények nem lennének felelősségre vonhatóak cselekedeteikért. Felelősségre vonhatóság nélkül a bűn csak szemfényvesztés és a pokol szégyenletes igaztalanság, éppen az isten részéről.
Rajtunk múlik a történelem. Ne mi múljunk rajta!
Hajlamosak vagyunk keresni a megkötöttséget, mert a szabadságot általában olyasvalaminek látjuk, ahol nincsenek határok, sem felelősség.
A vezetés terhe az, hogy felelősséggel tartozol a nép jólétéért.
Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.
Az egyéni felelősség szempontjából sokkal alaposabban tanulmányozhatjuk életünket, ha törődünk azzal, hogy megértsük.
Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése, amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért.
Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.
Egy ember nemcsak a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelősség terheli őt.
Bizonyára el tudod képzelni, micsoda káosz lenne a világon, ha mindenki azt mondaná: „Független akarok lenni, felelősség nélküli, és szabadon ki akarom mondani, amit gondolok, és azt szeretném csinálni, amit én akarok.” Mindnyájunknak szabadságunkban van úgy beszélni és cselekedni, ahogy egyénileg akarunk – föltéve, hogy a beszédnek és cselekedetnek ez a „szabadsága” nem okoz kárt embertársainknak.
Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg.
Van egy nagyon fontos jellemvonás, amely közös, és minden olyan személyben megtalálni, aki meggazdagodott – a személyes felelősségtudat. Valamennyien vállalják a felelősséget a döntéseikért és a tetteikért. Ők nem hibáztatják problémáikért a gazdaságot vagy az államot, az időjárást, nem hivatkoznak arra, hogy nehéz gyerekkoruk volt. A gazdag emberek nem várják tátott szájjal a sült galambot, nem várnak arra, amikor a körülmények kedvezőbbre fordulnak, ők nekikezdenek, és megteremtik. Ők nem mentségeket keresnek, hanem megoldásokat. Ők sikerre vannak ítélve.
Az ember végül is csak azért felelős, amit kitervel, amit akar. Az ember csak szándékaiért felelős… A cselekedet, mi az? Mindig valamilyen önkényes meglepetés. Az ember ott áll és nézi, amint cselekszik.
Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.
Ha az ember csak azért volna felelős, amiről tud, akkor az ostobák eleve mentesülnének minden bűn alól. Csakhogy, kedves Flajsmanom, az embernek kötelessége tudni. Az ember felelős a tudatlanságáért. A tudatlanság bűn.
A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.
A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.
Semmivel sem nyújthatunk nagyobb segítséget egy embertársunknak, mint ha felelősséggel ruházzuk fel, és biztosítjuk őt bizalmunkról.