Nehéz megtartani azt, ami nem a saját személyiséged fejlődése által került a birtokodba.
Mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker.
Nem élhetünk ugyanúgy, mint a múltban, miközben azt várjuk, hogy az életünk jobb legyen.
Rajta! Bátorság! A lelki életben aki nem halad előre, visszalép.
Munkát végezve kell az embernek megszereznie mindennapi kenyerét, ugyanakkor munkájával mozdítja elő a technika és a tudományok szüntelen fejlődését, különösen pedig a társadalom – amelyben testvéreivel együtt él – erkölcsi és kulturális életének folyamatos kibontakozását.
Az olvasás sokkal inkább egy olyan dolog, amit folyton újra és újra kell tanulnunk annak mentén, ahogy mi magunk is fejlődünk, érünk, változunk, és ahogy helyzetről helyzetre más motivációval, céllal, szükséggel nyúlunk egy könyvért.
A fejlődés gyakran jár együtt fájdalommal.
Engem mindig is a tökéletességre való törekvés vezérelt, ami összekötődött egyfajta kíváncsisággal, hogy mitől lehetek még jobb.
A valódi spirituális fejlődésben nem létezik az idő tényezője.
Az életünk során mindig előre kell haladni, én is ezt teszem, lépésről lépésre, de mindig előre.
(Xian Chow)
Ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni.
Egyetlen korábbi nemzedék sem tudta elképzelni a ma rendelkezésre álló információ hatalmas tömegét, még kevésbé azt, hogy ezekhez azonnal hozzáférhetünk a számítógép billentyűzetének szinte mechanikus működtetésével. A mai kommunikációs forradalom hatását leginkább a nyomtatás feltalálásával hasonlíthatjuk össze.
A Happier Than Ever tökéletesen körülírja az elmúlt pár évemet. Rengeteg jelentése van, kissé szarkasztikus, de az igazságot meséli el. Nem azt jelenti, hogy boldogabb vagyok, mint valaha is leszek, vagy boldogabb vagyok, mint bárki más, csak annyit, hogy boldogabb vagyok, mint előtte. Hogy jobban vagyok. Erről szólt az életem az elmúlt évek során. Felnőttem, változtam, jobb ember lettem, kreatívabb lettem, és jobban lettem mentálisan is.
Én a párizsi módszert viszem. Magaddal foglalkozzál anyukám. Ne a másikkal, meg ne a harmadikkal, mert abból semmiféle előrelépés nem lesz. A magad dolgaival foglalkozzál és meg fogod látni, hogy sikerül.
A modern ember voltaképpen arról tesz tanúbizonyságot, hogy nincs is életcélja. A haladás, ahogyan elképzeli, nem vezet sehová, kivéve a további haladást. Így életét a „soha el nem érkező holnap” utáni eszeveszett hajsza iránt kötelezi el.
Már ahhoz is nagyon gyorsan kell futnunk, hogy egy helyben maradjunk.
Nem hajszolom megszállottan a tökéletességet. Az én alapelvem ez: az Isten szerelmére, ne tökéletesek legyetek, de minden eszközt felhasználva törekedjetek arra, hogy megvalósítsátok a teljességet – ami az egyes ember esetében mindig lehetséges.
Aki igazat beszél, ténylegesen elősegíti az emberiség fejlődését; aki hazudik, akadályozza azt.
A kudarc, a nehézség nem azonos a vereséggel. A vereség elmeállapot. Csak akkor vesztettél, ha elismered a vereségedet, és a vesztes reménytelen gondolkodását teszed magadévá. Tanulj a hibáidból, és tekints úgy a csapásokra, mint tanulópénzre. Nagyon egészséges dolog konstruktív önkritikát gyakorolni. Segít abban, hogy jobb emberré válj. Sose fogadd el a vereséget. Sose vidd túlzásba önmagad kritikáját. Sose hagyd, hogy egy kudarc oly mértékben letörjön, hogy negatív, önmagadat lekicsinylő következtetésekre juss.
A változás gyönyörű; általa válhatsz egyre tapasztaltabbá, egyre tudatosabbá és egyre érettebbé.