A mesterséges intelligencia olyan, mint a tűz, felfedezés, nem találmány. […] Akárcsak a mutánsok, a gépek is szimplán felemelkednek egy bizonyos fokú társadalmi és technológiai fejlődés következtében.
Ha a körülöttünk élő emberek sikeresebbek, mint mi, akkor fejlődünk – ellenkező esetben erre nagyon kicsi az esélyünk.
Egyvalami egészen biztos: minden változás véghezvitelével fejlődik az alkalmazkodóképességünk.
Minden bánattól megnő az ember itt benn egy kicsit, itt bent- ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére-, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, amíg süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa.
Nem hiszem, hogy csak azért születtem, mert vízilabdázónak kellett lennem, vagy hogy olimpiai aranyakat nyerjek, nyerjünk a társaimmal. Az egész élet egy folyamatos fejlődés. Mindig egyre többet kell megtudjunk magunkról, és törekedni kell rá, hogy mindig valami pozitívumot hagyjunk az utókornak.
Ne törekedj a tökéletességre, hiszen épp ez az, ami meggátol téged a fejlődésedben.
Mindig is úgy tekintettem a filmre, mint egy eszközre a tanításhoz. Egyfajta módként arra, hogy olyan gondolatokkal ismerkedjek meg, amelyeket soha nem kínáltak fel nekem. Ott, ahol felnőttem, a filmezés nem szerepelt a karrierlehetőségek listáján. Aztán eszembe jutott, szó szerint két héttel a diplomám megszerzése előtt: ha itt nincsenek meg a lehetőségeim, akkor én magam megyek el oda, ahol rendelkezésre állnak. Ilyen egyszerű.
Azt hiszem, újra felfedeztem magamban az embert, azt a személyt, aki egykor voltam. Kemény leckét kaptam. Nagyon drágát, nagyon fájdalmasat. De az egész dolog megtanított valami nagyon fontosra és értékesre. És néhány dolog jó okkal történik.
– utalt a börtönben eltöltött időre.
A fejlődéssel járó gyötrelem sokkal kevesebbe kerül, mint a kihagyott lehetőségek fájdalma.
Amikor kilépünk a komfortzónánkból, inger éri ősi agyunkat. Ahogy pedig új tapasztalatokra teszünk szert és nő a befolyásunk, a változás megrémíti agyunk e területét.
Nincs felesleges ismeret, nincs értelmetlen információ, nincs egyetlen lényegtelen pillanat sem! Életed minden egyes lépésére, minden ezredmásodpercére szükséged volt, hogy eljuthass oda, ahol ma vagy.
Persze, hogy kell hozzá tehetség, tudnod kell uralni az autót. De ez nem minden. Folyamatosan agyalnod kell, hogyan fejleszd az autódat és a vezetési technikádat. Folyton azt kell kérdezned magadtól: mit kell még tanulnod, hogy előrébb lépj? Mindig arra koncentrálj, hogy jobb legyél. Akkor jó úton jársz, hogy elérd az álmodat, a világbajnoki címet.
Ha senki sem vágyott volna többre, a világ ma is ott tartana, ahol régen.
„Lehetetlen megtanulni azt, amiről az ember úgy gondolja, már tudja” – írta Epiktétosz. Azaz nem vagy képes tanulni, ha azt hiszed, mindent tudsz. Nem fogod megtalálni a válaszokat, ha túlságosan öntelt és magabiztos vagy a kérdések feltevéséhez. Nem fejlődsz, ha a legjobbnak hiszed magad.
Fejlődés idézetek, Motivációs idézetek tanuláshoz, Tanulás idézetek
Az ember élete alkonyáig fejleszti tudását, egyik leckét veszi a másik után, egészen az utolsó, egyben legkomolyabb feladatig.
Az életben sokkal nagyobb anyagi juttatásban részesülhetsz, mint eddig, hiszen semmi és senki sem akadályozhat meg abban, hogy – önképzésed révén – egyre értékesebb személlyé fejleszd saját magad.
Nehéz megtartani azt, ami nem a saját személyiséged fejlődése által került a birtokodba.
Mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker.
Nem élhetünk ugyanúgy, mint a múltban, miközben azt várjuk, hogy az életünk jobb legyen.
Rajta! Bátorság! A lelki életben aki nem halad előre, visszalép.