Az érzelmek különböző rezgésszámú energiaáramlatok. Azok az érzelmek, amelyeket negatívnak érzünk, mint a gyűlölet, az irigység, a megvetés vagy a félelem, alacsony frekvencián rezegnek, és kevesebb energiájuk van, mint a pozitívnak tartott érzelmeknek, a kedvességnek, az örömnek, a szeretetnek és az együttérzésnek.
Ha nem vagyunk közeli barátságban érzelmeinkkel, azokat a hatóerőket sem érzékeljük, amelyek érzelmeinket irányítják, nem látjuk működésüket, sem azt, hogy mi célt szolgálnak. Az érzelmek olyan energiaáramlatok, amelyek átfolynak rajtunk. Ezeknek az áramlatoknak a tudatosítása az első lépés afelé, hogy megtanuljuk, hogyan és miért jönnek létre tapasztalataink.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Az élet közel sem olyan szent, mint a szenvedély megbecsülése.
Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.
Állandóan pozitívnak lenni annyi, mint mellőzni mindent, ami fontos, szent vagy értékes. Állandóan negatívnak lenni annyi, mint a nevetségesség és azonnali hiteltelenség fenyegetettségét érezni.
Félelem, szorongás, harag, neheztelés, szomorúság, gyűlölet vagy intenzív ellenszenv, féltékenység és irigység. Ezek mind megszakítják a testben zajló energiaáramlást, befolyásolják a szív és az immunrendszer működését, az emésztést, a hormontermelést stb.
Imádom a művészetet… amikor egyedül vagyok a jegyzeteimmel, a szívem hevesen kalapál, a könnyek kicsordulnak a szememből, az érzelmeimet és az örömeimet pedig túlságosan elviselem.
Az embernek három alapérzelme van, a szeretet, a félelem és a harag. Ebből a három alapérzelemből jön minden. A legrosszabb mind közül a félelem, mert abból jön a gyűlölet, ami nem más, mint egy termék. Azért gyűlölködünk, mert erre tanítanak meg bennünket.
Az intimitás kifejezésével a mai napig gondjaim vannak. Ezt tanulom folyamatosan, hogy rácáfoljak arra, amit az első szerelmem mondott egyszer könnyek között, hogy egy gleccser hozzám képest egy tűzhányó. Emlékszem rá, pedig nem tegnapelőtt történt. Pedig szerettem, csak nem tudtam kimutatni. Akartam, de nem volt eszköztáram hozzá.
Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben.
A fagyba dermedt, árva szikla is
Tavaszt érez, ha zápor öntözi
Áprilisban, s dől májusban a fény:
Didergő testén fű nő, zöld moszat.
Ekként a szív: fásult, bár felsajog,
Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.
Eltitkoljuk az érzéseinket azok elől, akiknek a leginkább meg kellene mutatnunk. Úgy rejtegetjük őket, mintha bármi szégyellni való lenne a természetes reakciókban.
A levél minden sorában éreztem fájdalmát. Az ő fájdalma pedig kihívta az én fájdalmamat; megint ott tartottunk, ahol régen – bántottuk egymást. Bárcsak lehetne bántás nélkül szeretni. (…) A bántás maga a birtoklás ténye; testileg-lelkileg egyaránt túl kicsik vagyunk hozzá, hogy egy másik embert büszkeség nélkül birtokoljunk, vagy megaláztatás nélkül engedjük magunkat birtokba venni.
– Miért jöttél vissza? (…)
– Talán hiányoztál.
– El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?
– Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.
– Semmi sem változott. Mit keresel itt?
– Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.
Sokáig feküdtünk egymás karjában. Néha elgondolkodom, nem ez volt-e a legboldogabb pillanatunk. Most először bíztunk egymásra többet egy simogatásnál.
A bizonytalanság a legrosszabb, amit szerelmes érezhet: ennél némelykor a leghétköznapibb, vágy nélküli házasság is jobb.
Ha valaki romantikus lélek vagy olyan hangulatban van, akkor érzelmileg jobban hatnak rá a dolgok, mint szeretné.
A legtöbb ember tévesen azonosítja magát az érzéseivel, gondolataival és preferenciáival. Ha dühöt éreznek, azt gondolják: „Dühös vagyok. Ez a dühöm.” Emiatt aztán egész életüket azzal töltik, hogy igyekeznek elkerülni bizonyos érzéseket, és megélni másokat. Sosem értik meg, hogy nem azonosak az érzéseikkel, és hogy bizonyos érzések szakadatlan hajszolásával csak azt érik el, hogy ott ragadnak a nyomorúságban.