26 idézet
Erdély nem egyszerre fog meghalni. Ugyan. Az túl kegyelmes lenne. Erdély is falvanként fog meghalni. Vagyis megölik a lelkét előbb, és aztán még létezik majd, sokáig, mint a balesetet szenvedett, aki kómába zuhant, és gépek lélegeztetik. És állnak az ágyánál a rokonok, és mondják, hogy hát istenem, ez azért a mi fiúnk, de a lelkük legmélyén tudják, hogy már nem az. Csak a feltámadásban bíznak.
A székelyföldi falucskák templomtornyaiban akkora a csönd és a múlt, hogy oda már éppen csak az a jövő fér be, amelyben nem hisz senki sem. És éjfélkor, ha valamiért felriad örök álmából egy székelyföldi falucska templomtornyában az óra, amely akkor állt meg örökre, amikor ellopták a hazát, hát olyankor abbahagyja egy pillanatra a sírdogálást a jövő is, és álmosan megbámulja a csókák szárnya alá bújt pillanatot.
A Korunk a Trianon utáni Erdély egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb folyóirata volt. Dienes László alapította 1926-ban, de 1929-től Gaál Gábor nevéhez fűződött a lap, melyben nem csupán Erdély, de az anyaország és a többi utódállam magyar baloldali írói, költői, tudósai is publikáltak. Talán még a mai fiataloknak is mond valamit pár név a sorból: József Attila, Déry Tibor, Sinkó Ervin, Fejtő Ferenc, az erdélyiek közül: Tamási Áron, Méliusz József, Szentimrei Jenő, Balogh Edgár. A lapot 1940-ben betiltották a hatóságok – nem a román, hanem a magyar hatóságok. A Kántor Lajos főszerkesztésével ma is élő lap 1957-ben kelt életre újból, ekkortól szerkesztette 1984-ig Gáll Ernő.
Erdély sokféle kultúrát jelent, Mi, magyarok a kereszténység előtti, pogánynak mondott időkből a finnugor és a türk hagyományt hoztuk magunkkal: életfára kapaszkodó sámánnal,a táltosok viharfelhők mögött, állatalakban vívott párviadalával.A szászok a maguk germán-kelta hagyományát, a románok a balkán hellenizálódott és romanizálódott trák- illír- macedon s részben délszláv hagyományát. De nem csak a hagyomány sokféle: Erdély a kereszténységben is megtarotta sokarcúságát.
Erdély ama ország, mit neked ajánlok.
Színes a földje s rajta együtt székel
a szapora román virrasztó magyarral;
s szászok is laknak ott, de nincsen kétely,
hogy valahány közt legkülönb a székely.
Nálam a hazafias érzés nem annyira a néphez, mint a vidékhez tapad, nekem a szülőföld az Erdély földje, Gernyeszeg, a Maros, Marosvásárhely, a havas… Ennek a vonzását nem lehet leküzdeni.
Erdélybe nem elég menni, oda járni kell. Az Erdély-járó külön fajta, kaszt, itt csak neki van hitele, csak annak, aki eljön ide és körbenéz és diskurál és kérdez és hallgat figyelmesen.
Erdélyt a saját helyén kell kezelni. A mában! Nem a hagyományok és a történelem szintjén. Erdély nem skanzen meg székely kapu!
– Mit mond? – kíváncsiskodott a dunántúli.
– Azt mondja, hogy Erdély román.
– Román a keresztanyja térde, mondja meg neki! – pattant föl a magyar –, Erdély ezer esztendeje a miénk!
Ez a gyönyörű Erdély, börtönnek kikiáltva! Amikor csak kiállsz a kapuba, és körülnézel: máris szabadságról, tágasságról, nyitott egekről sikolt minden! Ehhez kellett a gigantikus rosszakarat: a fészekből csinálni kalickát!
– Erdélyben vagyunk, és Erdély nem Anglia. Nálunk nem olyanok a szokások, mint önöknél, számos dologgal találkozhat, amelyeket különösnek talál. Bár abból ítélve, amit eddig mesélt élményeiről, már tud valamit abból, milyen különösek lehetnek itt a dolgok.
Erdély „a románok örök aziluma” – hogy a nemzeti messianizmus prófétáját, a havaselvi Nicolae Bălcescut idézzük.
– Ha átmégy a határon – mondá Örzsébet anyám –, fogj egy darab rögöt, és hajítsd visszafelé, és mondjál búcsút örökre Magyarországnak. Mert tudd meg, hogyha egy leányt innen kivisznek Erdélybe, az soha többet itt még rokonára sem lél… Erdély olyan messze vagyon mitőlünk, mintha az Óperenciás tengeren kelnél át… Aki onnan jön, messzebbről jön, mintha Prága városából jönne, avagy Róma városából, ami mindennél messzebb esik… A magyar uraknak Erdély egy fekete verem, ahonnan semmit sem várnak, csak medvét és kénkőfüstöt.
– Az őrséget átadom. Felállítási helyem Erdély, mozgási körletem Magyarország. Feladatom a nemzeti javak megőrzése, idegenek távoltartása. Tisztelgünk majd egymás előtt feszesen, katonásan, régi és új őrség, apák és fiúk. Egy rövid pillanatra egymásba mélyed a szemünk, egymás lelkéig mélyed. Aztán megfordulunk, mi, öreg átképzősök, az erdélyi sors ezer arcvonalán újra és újra átképzett népfölkelő legények, s indulunk vissza az őrszobára. Nyugodt, komoly léptekkel a csillagos, nagy tiszta ég alatt. Nyugodt és szép érzéssel a szívünkben, hogy áll az örök őrség Erdélyben tovább.
De keményen és bátran néz szét a völgyek fölött, mert amit lát, az Erdély s neki hazája.
Erdély felé visz bennünket a vonat. Pihenni. Ez a „pihenés” abból áll, hogy reggeltől estig másszuk majd a hegyeket.
Mikor egész Erdély el van veszve, a magyar hadseregek a határon túl nyomva, akkor a magára maradt Háromszék nem adja meg magát: a fegyvert fogott székelyek védik határaikat oláhok, szászok és osztrákok ellen. Majd egy lángész támad közülök, Gábor Áron, a ki a maga köztüzéri eszével kitalálja, hogyan kell ágyút önteni: a székelyek leszedik tornyaikból a harangjaikat, s azokból Gábor Áron egy egész üteg ágyút készít; aztán lőporgyárat állít fel, s akkor a felágyúzott székelység támadó harcot kezd s kezet nyujt a magyar hadseregekkel visszatérő Bemnek.
Bizony, ilyen naiv lelkeket ma már csak Erdély havas hegyei között lehet találni.
Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ott fenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
Engem szent eskü köt Erdély mostani fejedelméhez, s ha ő elfeledte esküjét, melyet a nemzetnek adott, nem az rá a felelet, hogy mi is megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük őt a magáéra. Én igazságot kérni emeltem föl fejemet, s nem egyik jogtalanságot a másikkal torlani meg […].
Erdély, a lenyűgöző tájak, gazdag történelem és a sokszínű kultúra földje, évszázadok óta ihlet forrása íróknak, költőknek és gondolkodóknak.
Ebben a gyűjteményben a legszebb, legmeghatóbb és leginspirálóbb idézeteket gyűjtöttük össze Erdélyről, amelyek egyszerre tükrözik a vidék természeti szépségét, az ott élő emberek lelkivilágát és a hely szellemiségét.
Ajánljuk mindazoknak, akik kötődnek Erdélyhez, érdeklődnek történelme és kultúrája iránt, vagy egyszerűen csak szeretnének elmerülni egy különleges, időtálló világ hangulatában.
