138 idézet
Bonasera, Bonasera,… mondd meg milyen okot szolgáltattam neked hogy ennyire nem tisztelsz engem? Ha barátsággal jössz a házamba, biztos lehetsz benne hogy az a két gazember még a mai napon megkapja méltó büntetését. Mert ha egy magadfajta tisztességes embernek ellensége támad, akkor az az én ellenségem is… és félhet tőled!
(Don Vito Corleone)
A rosszakaróiddal egyetlen módon cseszhetsz ki igazán. Ha kivívod az elismerésüket.
Semmi sem fog össze annyira egy közösséget, mint egy külső ellenséggel szembeni közös ügy. Ugyanaz az ellenség egyúttal a társadalmi egység elengedhetetlen támaszává válik.
A cukor az ellenségem. Bármilyen édességet elém rakhatnál és bármennyit fizethetnél érte, hogy megegyem, nem tenném meg. Egyszerűen nem érdekel.
Többet ér elpusztulni a baráttal, mint az ellenséggel együtt élni.
Öltözz úgy, mintha ma futnál össze a legnagyobb ellenségeddel.
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
Nem hinném, hogy bárkinek is okot adtam volna arra, hogy ellenségemmé váljon, de őszinte leszek: fikarcnyit sem érdekel, ha valaki ferde szemmel néz rám. Tudom, ki fontos számomra, és ki nem.
Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa.
Népünk legértékesebb tényezője a kezdődő és lassan mind tovább harapódzó bomlás idején kétségtelenül a hadsereg volt. Ez képezte a nemzet leghatalmasabb iskoláját, és nem véletlen, hogy ellenségeink gyűlölete főként nemzeti önállóságunk és szabadságunk e fő támasza ellen irányult. E páratlan intézményt legjobban az a tény jellemzi, hogy minden hitvány gazember rágalmazta, gyűlölte, de egyúttal félt is tőle.
Magyarországon az 1920-as trianoni döntés után elsősorban az elcsatolt területeket birtokló szomszédos népeket tekintették ellenségnek, a legfőbb külpolitikai cél a területi revízió békés megvalósítása volt.
A kinek háznépe saját magával villongásban él, az barátnak bizonytalan, ellenségnek nem félelmetes.
A kritika mindig felette szükségesnek tartja, hogy amit meg nem ért, azt halálos ellenségnek tekintse.
Általában minden idők népvezérének legfőbb feladata épp az, hogy a nép figyelmét ne aprózza el, hanem egyetlen ellenfélre összpontosítsa. Minél egyöntetűbb a nép harci kedvének az irányítása, annál nagyobb lesz a mozgalom vonzóereje és annál hatalmasabb az átütő ereje. A nagy vezérek zsenialitása éppen abban rejlik, hogy még a különböző ellenfeleket is, mint egy kategóriába tartozókat tüntetik fel, mert különféle ellenfelek felismerése a gyönge és bizonytalan jellemeknél könnyen a saját igazságukban való kétkedéshez vezet. Abban a percben, amikor az ingadozó tömeg a harcban igen sok ellenféllel találja szemben magát, azonnal a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedik, és felveti a kérdést, hogy vajon a többiek mind tévednek, és hogy tényleg csak saját népének és saját mozgalmának van igaza. Ilyenkor már saját erőnk első megbénulása jelentkezik. Ezért kell több, belsőleg különböző ellenfelet egy kalap alá venni, hogy a tömegek meggyőződése szerint a harcot csak egyetlen ellenféllel szemben folytassák. Ez megerősíti a saját igazukba vetett hitet, és fokozza az ellenféllel szembeni elkeseredést.
Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Mindig a belső ellenség az igazi és az életveszélyes, és nem a külső.
Emlékszem, hogy Sly Stallone nagyon tisztelt engem és a filmjeimet, és én is tiszteltem az alakításait, a tehetségét és a filmjeit… De ő csak az ellenséget látta bennem, én pedig őt láttam ellenségnek, és meg kellett szabadulnom tőle, neki pedig meg kellett szabadulnia tőlem… és ennyi volt. Aztán a ’90-es években összejöttünk, és azt mondtuk, hogy ez butaság, dolgozzunk együtt, és nagyon jó barátok lettünk.
