Az ellenség ostromának kitett, körülzárt vár, mihelyt a felszabadulás utolsó reményét is kénytelen feladni, tulajdonképpen már megadta magát, különösen akkor, ha megadás esetén a valószínű halál helyett a biztos életben maradás reménye csalogatja.
Történelmünk tanítása szerint rajtunk sohasem győzedelmeskedett az ellenség ereje, hanem mindig csak saját hibánk és a sorainkban lévő belső ellenség.
Gondoskodni kell arról, hogy a halálos ellenséget legalább saját országunkban felismerjük, és a vele szemben folytatott harc mint egy megvilágosodottabb kor világító fáklyája a
többi nép számára is megmutassa a küzdő árja népek boldogulásához vezető utat.
Az ellenség csak azt teszi, amit előre látni lehetett. Magatartásából és tevékenységéből tanulnunk kellene.
Ha gyengeséget mutatsz, az ellenfél megérzi, hogy támadhat.
Bonasera, Bonasera,… mondd meg milyen okot szolgáltattam neked hogy ennyire nem tisztelsz engem? Ha barátsággal jössz a házamba, biztos lehetsz benne hogy az a két gazember még a mai napon megkapja méltó büntetését. Mert ha egy magadfajta tisztességes embernek ellensége támad, akkor az az én ellenségem is… és félhet tőled!
(Don Vito Corleone)
A rosszakaróiddal egyetlen módon cseszhetsz ki igazán. Ha kivívod az elismerésüket.
Semmi sem fog össze annyira egy közösséget, mint egy külső ellenséggel szembeni közös ügy. Ugyanaz az ellenség egyúttal a társadalmi egység elengedhetetlen támaszává válik.
A cukor az ellenségem. Bármilyen édességet elém rakhatnál és bármennyit fizethetnél érte, hogy megegyem, nem tenném meg. Egyszerűen nem érdekel.
Többet ér elpusztulni a baráttal, mint az ellenséggel együtt élni.
Öltözz úgy, mintha ma futnál össze a legnagyobb ellenségeddel.
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
Nem hinném, hogy bárkinek is okot adtam volna arra, hogy ellenségemmé váljon, de őszinte leszek: fikarcnyit sem érdekel, ha valaki ferde szemmel néz rám. Tudom, ki fontos számomra, és ki nem.
Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa.
Népünk legértékesebb tényezője a kezdődő és lassan mind tovább harapódzó bomlás idején kétségtelenül a hadsereg volt. Ez képezte a nemzet leghatalmasabb iskoláját, és nem véletlen, hogy ellenségeink gyűlölete főként nemzeti önállóságunk és szabadságunk e fő támasza ellen irányult. E páratlan intézményt legjobban az a tény jellemzi, hogy minden hitvány gazember rágalmazta, gyűlölte, de egyúttal félt is tőle.
Magyarországon az 1920-as trianoni döntés után elsősorban az elcsatolt területeket birtokló szomszédos népeket tekintették ellenségnek, a legfőbb külpolitikai cél a területi revízió békés megvalósítása volt.
A kinek háznépe saját magával villongásban él, az barátnak bizonytalan, ellenségnek nem félelmetes.
