Ha gyengeséget mutatsz, az ellenfél megérzi, hogy támadhat.
Bonasera, Bonasera,… mondd meg milyen okot szolgáltattam neked hogy ennyire nem tisztelsz engem? Ha barátsággal jössz a házamba, biztos lehetsz benne hogy az a két gazember még a mai napon megkapja méltó büntetését. Mert ha egy magadfajta tisztességes embernek ellensége támad, akkor az az én ellenségem is… és félhet tőled!
(Don Vito Corleone)
A Keresztapa (1972)
Többet ér elpusztulni a baráttal, mint az ellenséggel együtt élni.
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
Népünk legértékesebb tényezője a kezdődő és lassan mind tovább harapódzó bomlás idején kétségtelenül a hadsereg volt. Ez képezte a nemzet leghatalmasabb iskoláját, és nem véletlen, hogy ellenségeink gyűlölete főként nemzeti önállóságunk és szabadságunk e fő támasza ellen irányult. E páratlan intézményt legjobban az a tény jellemzi, hogy minden hitvány gazember rágalmazta, gyűlölte, de egyúttal félt is tőle.
Magyarországon az 1920-as trianoni döntés után elsősorban az elcsatolt területeket birtokló szomszédos népeket tekintették ellenségnek, a legfőbb külpolitikai cél a területi revízió békés megvalósítása volt.
A kritika mindig felette szükségesnek tartja, hogy amit meg nem ért, azt halálos ellenségnek tekintse.
Általában minden idők népvezérének legfőbb feladata épp az, hogy a nép figyelmét ne aprózza el, hanem egyetlen ellenfélre összpontosítsa. Minél egyöntetűbb a nép harci kedvének az irányítása, annál nagyobb lesz a mozgalom vonzóereje és annál hatalmasabb az átütő ereje. A nagy vezérek zsenialitása éppen abban rejlik, hogy még a különböző ellenfeleket is, mint egy kategóriába tartozókat tüntetik fel, mert különféle ellenfelek felismerése a gyönge és bizonytalan jellemeknél könnyen a saját igazságukban való kétkedéshez vezet. Abban a percben, amikor az ingadozó tömeg a harcban igen sok ellenféllel találja szemben magát, azonnal a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedik, és felveti a kérdést, hogy vajon a többiek mind tévednek, és hogy tényleg csak saját népének és saját mozgalmának van igaza. Ilyenkor már saját erőnk első megbénulása jelentkezik. Ezért kell több, belsőleg különböző ellenfelet egy kalap alá venni, hogy a tömegek meggyőződése szerint a harcot csak egyetlen ellenféllel szemben folytassák. Ez megerősíti a saját igazukba vetett hitet, és fokozza az ellenféllel szembeni elkeseredést.
Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Emlékszem, hogy Sly Stallone nagyon tisztelt engem és a filmjeimet, és én is tiszteltem az alakításait, a tehetségét és a filmjeit… De ő csak az ellenséget látta bennem, én pedig őt láttam ellenségnek, és meg kellett szabadulnom tőle, neki pedig meg kellett szabadulnia tőlem… és ennyi volt. Aztán a ’90-es években összejöttünk, és azt mondtuk, hogy ez butaság, dolgozzunk együtt, és nagyon jó barátok lettünk.













