Az élet, a bölcsőtől a sírig, a szó szoros értelmében küzdelmek állandóan növekvő, elkerülhetetlen sorozata. A küzdelmek, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, tanulsággal szolgálnak, s ezek egyre halmozódnak – minden új tapasztalattal kapunk egy kis adagot belőlük.
Az élet nem csupán a napi robotról szól. Nem kell azt tenned, amit mindenki más. A saját utadat is járhatod. Rázd le a láncaidat, és fedezz fel új utakat!
Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz.
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Ha van még a világon, amit nem láttál és nem hallottál,
Ha van még a világon, amit nem éreztél s nem próbáltál,
Ha van még a világon olyan, ami kicsit is érdekel,
Ha van még a világon, akkor élned kell, még élned kell.
Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való.
Élem az életem nap-nap után.
Nem is érdekel, hol leszek holnapután.
Legyen így, legyen úgy, de csakis jó legyen!
És napról-napra még szebb legyen!
Az élet mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rádváró út még előtted áll.
Az élet nem mutat kegyelmet, ezért mi sem fogunk.
Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz.
Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron.
Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.
Sosem leled meg a lelki békéd, ha hagyod, hogy helyetted mások éljék, illetve mások irányítsák az életed.
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
Az életünk felkészít bennünket a halálra. Még nem tudunk róla, de amikor egy bizonyos életkorba kerülünk, nem félünk többé meghalni, mint fiatalkorban. … Nem félek tőle. Lehet, hogy élni bonyolultabb nekem, mint meghalni. …Az élet sok bátorságot igényel. Bátorság nélkül nem tudsz megküzdeni az élettel. … Az élet egy utazás, egy küzdelem. Az embereknek megvan mindenük, de még így is küzdenek. Túl komolyan vesszük magunkat. Azt gondoljuk, hogy valakik vagyunk. Ki a f***om??? Senkik vagyunk! A sz***ól jövünk, azt gondoljuk, hogy különlegesek vagyunk. A hírnév sz*r!
Bármit megtehetsz,
Mindent megnyerhetsz,
Mindent eljátszhatsz,
Játszva meghalhatsz.
Szerintem az segít át az életen, ha képes vagy nevetni a világon, még ha a körülmények nem is olyan csodálatosak.
Valamikor a negyvenes éveimben rájöttem, hogy az élet hosszú, és nem érdemes rövid távú gondokon aggódni. A korral nyugodtabbá váltam, nem esem kétségbe, ha a dolgok nem pont úgy alakulnak, ahogy szeretném.
Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár.
